Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
III.Forrás
198 Dénesi Tamás Ennek újabb bizonyítéka, hogy Koptik szerint a pannonhalmi főapátok időnként ellátogattak Mariazellbe. 14 A Rumer apátsága előtti időkből egy ilyen konkrét látogatás emlékét őrizték meg a források. Koptik előbb idézett kéziratának margóján azt az utólagos bejegyzést találjuk, miszerint Szent Márton főapátja 1662-ben Mariazellben felajánlott Máriának két ezüst táblát 15 és egy ébenfa feszületet. 16 Magger Placid főapát azonban való színűleg nem csak a búcsújáróhelyet látogatta meg. A kegyhelyről tovább in dult, hogy felkeresse annak anyamonostorát. Ezt a feltételezést erősíti az ez év január 29-én a Szent Márton-monostorban kiállított szeretetlevél, amely ben Magger főapát, Győri László perjel és a konvent megfogadta, hogy Szent Lambert apátságának élő és meghalt tagjait részesíteni fogják imádságaikban, az innen érkező szerzeteseket pedig mindig szeretettel fo gadják. 17 Az oklevelet még Pannonhalmán fogalmazták és látták el pe cséttel, de mivel tudjuk, hogy ebben az évben a főapát ellátogatott Ma riazellbe, aligha tévedünk, ha feltételezzük: az imaszövetséget maga adhatta át a stájer szerzeteseknek. 18 Magger Placid biztosan socius testvér társaságában utazott, így két pannonhalmi bencés találkozott az ekkor már évek óta itt élő Rumer Mártonnal. Az ugyanis felettébb elképzelhetetlen, hogy a vendégek ne fordultak volna érdeklődéssel a távolra szakadt magyar származású szerzeteshez. Tehát Rumer pannonhalmi ismertsége a rendtörténet által valószínűsített 1683. évi találkozásnál legalább két évtizeddel korábbra datálható, és az ima szövetség alapján egyértelműen állítható, hogy a két bencés ház közötti kapcsolat szorosabb volt, mint ahogyan azt eddig gondoltuk. Ennek ellenére a következőkben érdemes megvizsgálnunk az 1683-as állítólagos mariazelli menekülést és találkozást is. Hogy rendje jövőjét biztosítsa, Gencsy Egyed főapát az 1683-as török invázió hírére Bécsbe, a skót apátságba küldte két szerzetesét, 19 majd más 14 StiAL Hss Koptik III. 160v. 15 Az egyik két szemet, a másik a szenvedő Krisztust ábrázolta. 16 StiAL Hss Koptik III. 162r. – Bár az 1662-es évszám utolsó két számjegye javított, biz tosnak tűnik olvasatunk. Sólymos Szilveszter az évszámot 1687-nek látta, így a felajánlást Simoncsics Gellérthez kötötte. (Emellett a lapszámot is rosszul adta meg.) Sólymos (2001), 82. Az 1662-es olvasatot az imaszövetség ez évi megkötése is erősíti. 17 StiAL Urkundenreihe III. 500. – PRT XII. A 106.; Dénesi (2018), 150. – Koptik Odó össze sítette a St. Lambrechttel és Mariazell-lel szövetségben (confoederatio) lévő bencés mo nostorokat. A 145 ház között érdekes módon nem szerepel Pannonhalma. Koptik III. 165r–167v. 18 És nem az apátnak, hiszen Benedikt Pierin még ez év február 12-én elhunyt. Utódját, Franz von Kaltenhausent csak májusban választották meg, benedikálására pedig csak 1664-ben került sor. Plank (1978), 68. 19 PFL FL AA 79. 44/1.; PRT IV. 108.
