Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
128 Tóth Ferenc Az abbé 1880ban hallott egy nagylelkű magyar bíboros jelentős pénzadományáról, amely olyan pozitív képet festett a magyarokról, hogy elhatározta: gyűjtőzarándoklatának következő célja Szent Márton szülőhazája lesz. Miután elnyerte püspöke támogatását és hasznos ajánlóleveleit, Cyp rien Polydore atya 1880. augusztus 7én szállt fel a híres, Ady által is megénekelt párizsi Gare de l’Esten a vonatra. Útja során bejárta a poroszok által megszállt Lotaringiát és Elzászt, Badent, Bajorországot és az Osztrák– Magyar Monarchia Dunavölgyi részeit. Bécsből három látogatást is tett Magyarországra, amelyek során eljutott Pannonhalmára és Szombathelyre is. A távollétében a plébánosi feladatok ellátására a püspöke egy egykori kapucinus szerzetest, François atyát kérte fel. Polydore atya távollétéről és helyettesítéséről a helyi újság, a Courrier de la Dordogne is megemlékezett egy epés megjegyzésekkel tarkított cikkben. Nem szabad elfelejteni, hogy a francia katolikus egyház és a III. Köztársaság közötti kultúrharc idején zajlott az ügy, amelyre a püspök is hivatalos újságcikkben reagált. Ebben leírta, hogy Polydore atyának „ el kellett utaznia, hogy a temploma javára gyűjtsön, mivel Périgueux városa nem tarto tta be a támogatási ígéreteit... ”. 6 Polydore atya gyűjtőútjáról visszatérve látott hozzá – egyéb lelkipásztori teendői mellett – az útleírásainak sajtó aló rendezéséhez, amelynek bevételeit szintén az új templom javára ajánlotta fel. Munkáját nehezítette, hogy köz társaságellenes pap hírében állt, amelynek gyökerei nagyon messzire nyúltak vissza: állítólag a nagyanyja a francia forradalom idején a polgári alkotmányra fel nem esküdött papokat bújtatott a házában... 7 1894ben az utazást kedvelő abbé eljutott a Szentföldre is, amely utolsó ilyen nagyobb útja volt. Életének utolsó éveiben az új templom tornyainak felépítéséhez szükséges források előteremtésén fáradozott. Alig fejeződött be a második torony építése, amikor ismét súlyos betegség döntötte le a lábáról. A minden pénzét a templomára költő nagybeteg Polydore atyát az egyházmegye 1897ben két ízben is rendkívüli segélyben részesítette, de ezek sem tudták meg menteni az életét. Cyprien Polydore halála előtti utolsó kívánságaként azt kérte, hogy a testét szerény szertartással az általa épített templomban helyezzék örök nyugalomra. Polydore atya 1897. december 3án hunyt el, temetése még sokáig váratott magára, mivel meg kellett szerezni hozzá a polgári hatóságok engedélyét is. 1898. február 23án végül külön miniszteri engedéllyel temették el a hívek körében népszerű templomépítő atyát, akinek érdemeit 6 Bouet (2009), 202. 7 Uo.
