Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
I.Tanulmányok
52 Kisnémet Fülöp OSB borús évek után egyből megindult társadalmi változások egyházi életre gyakorolt hatását. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány által 1945. március 17-én elfogadott, majd 18-án 600/1945. számmal közzétett „földreform rendelet” végrehajtása május végére már igencsak előrehaladt, a Dunántúl nagy részén augusztusra befejeződött. 3 Az utókor kutatója is osztja Grősz érsek akkori megállapításait, hiszen a rendelkezés legnagyobb vesztese valóban a katolikus egyház lett, amelynek birtokai 90 százalékban estek kárpótlás nélküli kisajátítás alá. 4 A közelmúlt kutatásai – különösen is a földreform 70. évfordulója környékén – egyre inkább az egyéni és közösségi életsorsok, kisebb intézményi változások felől közelítettek e több évszázados alapvető gazdasági szisztémát felszámoló eseményhez. Ez a „mikrotörténeti” érdeklődés vezetett tanulmányom megírásához, 5 amelyben két nézőpontból mutatom be a föld reformrendelet fogadtatását, végrehajtását és az azzal szembeni küzdelmet a pannonhalmi főapátság életében. 6 Az első szempont, hogy maga a bencés közösség, élén Kelemen Krizosztom főapáttal, hogyan vélekedett a gazdasági intézkedésekről, és milyen eszközökkel lépett fel azok ellen a rendi gazdálkodás központjából, vagyis a főapátságból. A második, hogy helyi szinten, az egyes plébániákon és gazdaságokban a jószágkormányzók és plébánosok milyen lehetőségeket használtak ki, hogy valamelyest enyhítsék a frontátvonulás és a rendelet végrehajtása következtében fellépő károkat. Itt fontos megjegyeznem, hogy a kutatás nem terjedt ki a teljes rendi birtokállományra, csupán a pannonhalmi főapátsághoz kötődő birtoktestek sorsát mutatom be – a másik négy önálló apátság birtokainak áttekintése az 1945-ös földreform szempontjából a kutatómunka folytatására ösztönöz. Mielőtt azonban a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban fellelhető dokumentumok alapján feltérképezem az 1945-ös év témába vágó eseményeit, rö vi den kitérek a földreformrendelet közelmúltbeli értékeléseire, különösen annak egyházi vonatkozásaira. Ezt követően főleg Fülöp Éva Mária munkásságára hivatkozva vázlatosan összefoglalom a pannonhalmi rendi gazdasági élet 1945-öt megelőző időszakát. Mindezen historiográfiai megjegyzések szükségesek ahhoz, hogy a rend gazdasági mozgásterét és tagjainak a birtokok megtartása ügyében hozott intézkedéseit értelmezni tudjuk. 3 Izsák (1998), 22. 4 Gergely (1997), 318–319.; Varga (2015), 588–591.; Horváth (2017), 542. 5 Bánkuti (2016) megjegyzései jelentősen ösztönözték munkámat. 6 Jelen tanulmány bővített és jelentősen átdolgozott változata a 2015-ben megvédett történelem alapszakos szakdolgozatomnak, amelynek címe: A pannonhalmi bencések és a koalíciós évek, 1945–1949. Az 1945-ös földreform. Köszönettel tartozom konzulensemnek, Balogh Margitnak, és a dolgozat bírálójának, Varga Zsuzsannának.
