Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
I.Tanulmányok
A pannonhalmi bencések és az 1945-ös földreform 53 A földreform és annak értékelése Európai léptékkel nézve a két világháború között csak Magyarországon és a keletnémet tartományokban maradt fent szinte változatlan formában az a nagybirtokrendszer, amelynek súlyos aránytalanságait a kontinens keleti felén végbement földreformok már az első világháború után korrigálták valamelyest a nemzetépítés folyamatába illesztve. 7 Hazánkban egyes politikai pártok már az 1930-as évektől kezdve szorgalmazták a hitbizományi és egyházi birtokok kártalanítás nélküli teljes kisajátítását, míg mások a szükséges reformok első nagy állomásaként tekintettek a földosztásra. 8 1944-re alapvetően két koncepció versengett egymással: a földreform gaz dasági hatékonyságát hangsúlyozták a kisgazdák, akik szakértők bevoná sá val több éven keresztül tartó földosztást javasoltak, a már meglévő bir tokosok előnyben részesítésével, míg a kommunisták a társadalmi igaz -ságtételt hangoztatva a mezőgazdasági munkásokat, cselédeket és törpebirtokosokat kívánták támogatni, a helyi földigénylő bizottságok munkáját állítva a középpontba. 9 A kommunisták térségbeli alacsony politikai támogatottsága ellenére 10 ez utóbbi elképzelés győzedelmeskedett a rendelet megfogalmazásakor – sőt a kommunisták radikalizálták is azt. Így az 1945-ös földreformrendelet alapvetően politikai és katonai döntés volt, amelynek megszületéséhez elsősorban a háború adott lökést. 11 A társadalom új típusú politikai mobilizációját eredményezte a községi földigénylő bizottságok létrejötte, ezek összetételét azonban felülről határozták meg. 12 A rendelet végrehajtása következtében az ország mezőgazdaságilag hasznosítható területének harmada cserélt gazdát (5,6 millió kataszteri hold, nagyjából 3,2 millió hektárnyi földterület), azonban a kiosztott föl dek kevesebb mint 60 százaléka került magánszemélyekhez, míg az erdőgazdaságok (a kiosztott földek negyede) állami tulajdonba kerül tek. Minden harmadik gazda volt új birtokos, többségében cselédek, mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok. Míg a rendelet alapjaiban rendítette meg a magyar társadalmat és az egyházközségek országos hálózatát, addig átfogó agrárreform nem követte a földosztást, és néhány éven belül a földbirtoklás vált a gazdák mindennapi gondjává. 13 7 Varga (2015), 583–584. 8 Izsák (2005), 62. 9 Gunst (2005), 53–54.; Varga (2015), 588–591. 10 Germuska (2017), 18. 11 Ö. Kovács (2017), 56.; és már Pető–Szakács (1985), I. 40: „... a birtokreform elsősorban nem gazdasági, hanem szociális szempontokat figyelembe vevő politikai döntés volt.” 12 Ö. Kovács (2012), 75. 13 Ö. Kovács (2012), 83–87.; Varga (2015), 588–591.; Ö. Kovács (2017), 29–38.
