Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
IV. Szemle
362 Szemle érthető módon ezek a kutatások elsősorban nem az egyházi domíniumokra koncentráltak. Kivételnek számított Szántó Imre, aki a veszprémi püspökök sümegi uradalmának majorsági gazdálkodását mutatta be. 1990 után újra megszaporodtak az egyházi nagybirtokok leírásáva l foglalkozó írások , így a 18–19. századi állapotokról Dóka Klára ké szített áttekintést 1997-ben. A bencés rend gazdálkodásának Fülöp Éva Mária több írás t is szentelt, és ő rendezte sajtó alá Tóth Aldemár Pan nonhalmi Főapátság 18. századi gazdálkodását feldolgozó kéziratát, míg a rend szőlészetéről és bortermeléséről a Csoma Zsigmond és Dénesi Tamás által írt tanulmányokat, valamint az általuk szerkesztett és 2009-ben nap világot látott tanulmánykötetet érdemes megemlíteni. Ebbe a sorba illeszthető be Horváth István könyve is, amelynek alcíme Táj használat és gazdálkodás. A mű első részét képező, közel 150 oldalas tanulmány inkább az uradalom leírására, a tájhasználat mikéntjének be mu tatására fókuszál, míg a gazdálkodás eredményeinek értékelése kisebb hangsúlyt kap benne. A szerző a bevezető fejezetek után a – részben a Mecsekben, részben annak előterében elhelyezkedő – birtok földrajzi viszonyainak ábrázolásával vezeti fel a témáját, majd a gazdálkodás főbb jellemzőinek ismertetése mellett az uradalom szervezeti felépítését vázolja fel, különös tekintettel a térképészek munkájára. A mezőgazdasági termelés különböző ágazatainak vizsgálata adja a mű vezérfonalát, amely kissé meg lepő módon az állattenyésztéssel kezdődik, majd az erdőhasználattal folytatódik, és csak ezután kerül sorra a gazdaságilag jelentősebbnek tűnő szántóföldi művelés, a legelő- és réthasználat, valamint a szőlők és a kertek bemutatására. Bár az állattenyésztéssel foglalkozó fejezet kiemelését indokolhatja a juhtartás gazdasági súlya az uradalomban, és az erdőgazdálkodás is dominálta a Mecsek-háton elhelyezkedő Felső-kerület gazdálkodását, de a terület vízrajzi leírását tartalmazó részt talán mégis érdemesebb lett volna az uradalom földrajzi viszonyairól szóló korábbi fejezethez kap csolni. A gazdálkodás részletei iránt jobban érdeklődő olvasók számára kissé csalódás, hogy Az uradalmi gazdálkodás jellemzői címet viselő negyedik fejezet mindössze két oldal, és a gazdálkodás szervezetét tárgyaló következő szakasz is csak hét oldalt tesz ki. A hetedik fejezetben már alaposabb bete kintést nyerhetünk az állattenyésztés mikéntjébe, különösen a juhászat kezelésébe, de a szántóföldi termelés vizsgálata esetén a termesztett növényekkel és terméseredményekkel foglalkozó egy-egy oldalnyi összegzésnél talán többet érdemelt volna a téma.
