Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
IV. Szemle
Szemle 363 A kötet két legjobban kidolgozott fejezete az erdőgazdálkodással, valamint a bortermeléssel foglalkozik. Közös jellemzőjük, hogy nemcsak a termelés formáiról kapunk részletes képet, hiszen a szerző számba ve szi a jogszabályi keretekben és a mezőgazdasági technikákban a korszakunkban bekövetkezett változásokat és azok következményeit is. Így például az erdők 18. századi természetes állapotából kiindulva a törvényi szabályozás változásainak nyomon követésével jutunk el az erdőhasznosítás lehetőségeinek és az erdőművelés különböző fajtáinak tanulmányozásához, amit aztán az erdőterület mennyiségi és minőségi átalakulásának elemzése zár le. A szőlészet vizsgálata során megtudhatjuk, hogy a föld esúri és job bá gyi szőlők eltérő jogi helyzete milyen hatással volt a szőlőbirtokok terü letének kiterjedésére, míg az uradalmi szőlőművelés át tekintése a termés eredmények alakulására, a szőlő és borfajták számbavételére, a bor kezelésének és felhasználásának módjára is szolgál bőségesen adatokkal. A szerző földrajzi érdeklődé sét jelzi az uradalmi térképészettel foglalkozó fejezet részletessége és az egyes termelési ágak bemutatását illusztráló térképek jó érzékkel történt kiválasztása. Figyelemre méltó még az Összegzés, a negyedik alfejezet is, ahol táblázatok és diagramok segítségével az egyes tájelemek között évtizedek alatt bekövetkező arány eltolódást követhetjük nyomon. Ezzel arra hívja fel a figyelmünket Horváth István, hogy a környezeti adottságok kihasználásával és a termelőerők fejlődésének következtében miként vál tozott meg az uradalom mezőgazdasági művelés alá vont területeinek aránya a 19. század végén. A közel 230 oldal terjedelmű második részben több olyan forrás is köz lésre került, amelyek segítségével még közelebbi képet alkothatunk az ura dalom gazdálkodásáról. A hagyományos forrástípusnak tekinthető je lentések, szerződések, rendeletek és utasítások mellett két jelentősebb uradalomleírással is találkozhatunk. Közülük az 1845-ben keletkezett ál talános ismertető több tisztségviselő munkaköri leírását is magában foglalja, a tiszttartótól kezdve a hajdúkon át egészen a kulcsárig. Ugyanez a dokumentum településenként is tárgyalja az uradalom tartozékait, ami helytörténeti szempontból is figyelemre méltó adatokat tartalmaz. Az 1850-es évek elején keletkezett, az ipardíjjal – az iparkodó, vagyis a szorgalmas munka díjazásával – kapcsolatos dokumentumok pedig egy ritkán tetten érhető premizálási rendszerről adnak tájékoztatást. Ebből az időszakból egyéb ként a káptalan prefektusának elképzelései mellett több gazdatiszt ész revételeit is megtaláljuk a források között, melyek jól mutatják a job bágyság megszűnése után a gazdálkodásban bekövetkező útkeresés nehézségeit.
