Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
242 Fehrentheil Henriette oromszegőjét (kapitálisát), amit a fűzőszálon kívül sokszor még egy külön színes hímzéssel is díszítettek. A pannonhalmi kötetnek is volt oromszegője, de ezt a fűzés után, külön lépésben varrták a könyvtestre. A kapitális alapja bőr volt, a végeit a fatáblába csapolták. Az említett átkötéskor az eredeti gerincbőrrel együtt ezt is kitépték, csak a nyomai maradtak meg, így a díszítésére csak analógiák alapján következtethetünk. A Missale bükkfából készült táblái az évszázadok alatt kissé megvetemed tek, különösen a hátsó. Ennek oka feltételezhetően az előzőekben említett átnedvesedés volt, ami a háttábla felől érte a könyvet, átitatva a bőrt és a fát is. Valószínűnek tartom, hogy a balesetet hamar fölfedezték, és szárítani kezdték a kötetet, mert szerencsére a penészeknek nem volt idejük megtelepedni. A gyorsan újraszáradó/szárított bőr viszont deformálta a fatáblát. A táblákban számos rovarröpnyílást találtunk, aktív rovarfer tőzésre utaló friss furatlisztet viszont sehol sem. A borítóbőr növényi eredetű anyagokkal cserzett juhbőr. A táblák élein lekopott, hiányos, a felületén több helyütt vannak kopások, horzsolások. A rovarröpnyílások a bőrön is látszanak. Nagyobb részük már a folyadék ráömlésekor is megvolt, mert a lyukakon átszivárgó nedvesség okozta a foltok egy részét a hátsó előzéken és az utolsó íveken. A restaurálási terv A Salzburgi Missale restaurálását Koller Zsuzsával együtt végeztük 2016 ban. A kötet konzerválását több kárkép is szükségessé tette. A legnagyobb veszélyt a kiszakadt, rongyolódott szélű lapok esetleges elkallódása és várható további roncsolódása jelentette. A könyv utolsó ötven lapján keletkezett foltok nagyon elcsúfították a mű egyébként iniciálékban különösen gazdag részét, ugyanakkor a szennyező folyadék ismeretlen kémiai összetétele további degradációs folyamatok veszélyét hordozta magában. Az iniciálék pikkelyesedésének, pergésének megállítása is kiemelten fontos feladat volt. A fűzés szakadozottsága miatt úgy döntöttünk, hogy szétbontjuk az egész könyvtestet, így lehetővé válik a levélpárok egyenként való kezelése a károsodás fajtája és mértéke alapján meghatározott eljárással. A táblabőröket az értékes vaknyomásos és aranyozott díszítés védelme miatt ugyanakkor nem akartuk leemelni a fatáblákról, a másodlagos bőrgerinc lefejtését viszont tervbe vettük. A korábbi években a gyűjtemény több átkötött/ át festett gerincű ősnyomtatványát restauráltuk. A kötetek többségénél
