Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
A Salzburgi missale Pannonhalmán őrzött példánya 243 megtartottuk a későbbi átalakításokat, hiszen a gyűjtemény történetének fontos és még feltáratlan forrásai. A Missale esetében viszont a különlegesen szép gótikus kötést szándékoztunk helyreállítani. Az iniciálék rögzítésének nehézségei A lapok kezelése a szokásos portalanítás és radírozás után vízben és különböző vizes oldatokban történik. A festékek, színezékek jelentős része viszont évszázadok múlva is többékevésbé vízérzékeny marad. Így tehát meg kellett vizsgáljuk az egyes színes anyagokat, és ki kellett dolgozzuk a rögzítési eljárásokat. A színes anyagok kötőanyagból és pigmentből állnak. A miniatúra és iniciáléfestészet kedvelt kötőanyaga a tojásfehérje, amit a Missale több színes anyagán is azonosítani lehetett. Jellegzetes kárképe a festék pikkelyes töredezése, szélsőséges esetben a részecskék kipergése. Ez a je lenség a kö tet több iniciáléját is érintette. Itt jegyzem meg, hogy az adott restaurálás keretei nem tették lehetővé a kötőanyagok és pigmentek mű szeres laboratóriumi vizsgálatát, 14 ezért a meghatározások során csupán sok éves tapasztalatunkra hagyatkoztunk. A laboratóriumi analitikai vizs gálatok mindig mintavétellel történnek, ami ilyen kis méretű festett felületek esetében amúgy is megengedhetetlen. A vízre a legérzékenyebbnek a sárga és zöld festékek bizonyultak. A sárga szín – amelyet a zöldekbe is belekevertek – sok helyen már eleve átvérzett a lap másik oldalára. Feltehetően a festőrezeda (Reseda luteola) gyökeréből készítették ezt a színezéket. A legnagyobb nehézséget a kötetben sok helyen előforduló kék festék, az azurit (bázisos rézkarbonát) jelentette. Ebből az ásványból készült a középkori könyvfestészet egyik leggyakrabban használt kék színezéke, ami lényegesen olcsóbb volt az arany árával is vetekedő lapis lazulinál. Érdekessége, hogy a 16. században a magyarországi bányák látták el azurittal a kontinenst, ezért „magyar kék”nek is nevezték. 15 Jellegzetes színéről és vastagon fölhordott durva szemcséjű felületéről könnyű beazonosítani. Kötőanyagaival – sokszor szintén tojásfehérje – nehezen keveredik és köny nyen lepereg a papírról. 14 A meghatározásokhoz sokféle vizsgálati lehetőség adódik: fotótechnikai (UV, infra és lumineszcens felvételek), elektronsugaras mikroanalízis, elemanalitikai vizsgálatok stb. 15 Sajó (2008), 45. Az azurittal általában együtt előforduló zöld színű malachit neve ebben a korban „magyar zöld” volt.
