Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

A Salzburgi missale Pannonhalmán őrzött példánya 241

A gazdagon kifestett iniciálék állapota általánosságban jónak mondható, de több esetben fedeztünk föl pikkelyesedést, pergést, a fémfüstöknél kopást és töredezést.

Az íveket öt darab kétrétegű és középen behasított, tehát dupla fehér bőrbordára fűzték föl. A bordavégeket kis fastiftekkel csapolták be a fatáblák külső felületébe. A bordabőrök az eltelt ötszáz év alatt kiszáradtak, merevvé, törékennyé váltak, a fűzés a könyvtest több pontján elszakadt, az ívek elcsúsztak. A fűzés megerősítésére az első és az utolsó három ív közepére vékony pergamencsíkot illesztettek be, azon át haladt a fűzőszál. A pergamenek apró betűs kódextöredékek, de a szétszedés után sem tudtunk értelmezhető szöveget összeállítani belőlük, ezért a restaurálás során ugyanígy visszakerültek a helyükre.

A fűzőszál az egyik ívből a másikba nem az ívek végén, hanem valamivel előtte, egy külön fitzponton lép át. Ez a megoldás az ősnyomtatványok kora utáni fűzéstechnikát jellemzi majd. A kódexek és inkunábulumok fűzőcérnáját általában az ív végénél, egy vékonyabb bordát megkerülve vezették át a következőbe. Ezek a szélső bordák képezik aztán a könyv 9. kép. A 8. képen szereplő részlet a restaurálás után