Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
„Hív a harc és hív az élet...” 193 és » feleltünk « az előző 5 esztendőből. Megemlékeztünk egykori lemorzsolódott osztálytársainkról is, 146 László pedig felolvasta a távol lévők (...) leveleit. Utána megemlékezett az együtt töltött 4 esztendőről (kirándulások, bál, színdarab, stb.). Az osztály úgy ült ott, mint 5-6 éve, csak mindenki dohányzott. A vidámság, a kamaszkodás a régi volt, kicsit háttérbe is szorult a külön töltött 5 esztendő, a számadás (...) gondolata. László beszélt nyári élményeiről is, francia útjáról, Tai zéről, s ennek kapcsán az Egyház reformjáról. Élénk vita alakult ki a cöli bátus kérdéséről. (...) A » reformisták « voltak többségben. (...) Éjjel 1-ig folyt a beszélgetés, bár komoly témákról is, de nagy nevetésekkel, közbekiáltásokkal tarkítva: senki sem érezte igazán felnőttnek magát. Legkevésbé pedig a háló ban, ahol (miután László leszerelte az inni indulókat) hatalmas párna- és mat rac-csata kezdődött. Lámpaoltás után katonaviselt osztálytársaink (...) katonaélményeikkel szórakoztatták a társaságot. (...) (Frissen szentelt papjaink jobbnak látták álomba merülni.) (...) Másnap (...) 1⁄2 9-kor kezdődött a mise (a két párhuzamos osztály számára) a kápolnában, László celebrálta, a két osztály 7 új papjával együtt. (...) Gyönyörű volt, ez a mise volt a legnagyobb élmény! A fiúk szemben állva mondták a miseszöveget, de latinul – mi meg kórusban mondtuk a ministráció szövegét. Közben énekeltünk, Endre harmóniumon játszott. Józsi mondta a prédikációt. Volt benne eligazítás, erőadás. A fiúk nagy része áldozott. A végén megragadó volt egy sorba rendeződő papjaink közös áldása. (...) Reggeli közben papjaink elsőmisés szentképeiket osztogatták. Majd elmentünk a Nagyboldogasszony kriptájába (...) és imádkoztunk Lukács, Döme és Oros atya sírjánál. (...) Ebéd után László szobájába tódult az egész osztály, az ágyon, az asztalon mindenütt ültek. Mi Endrével az imazsámolyra telepedtünk. Címegyeztetés zajlott, és még egy utolsó beszélgetés. (...) 1⁄2 4 körül Jakival (aki fél év hallgatás után bukkant fel ismét) elindultunk az állomásra. Hogy elmondhassa az utóbbi hónapok történetét, megígértem: elmegyek vele a bánki búcsúra. (...) 147--Amikor a találkozóra utaztam, keserű vereségérzetet hordoztam. Úgy éreztem, »tiszta « pannonhalmi formámban nem kellek a társadalomnak. (...) Mire lehet menni azzal az életben, amit ott fenn kaptunk? (...) Arra gondoltam, hogy tartóz kodnunk kell a heroikus kijelentésektől. (...) Inkább azt kell mondani, hogy gyarló, gyenge emberek vagyunk, s bizony (...) borzalmas ez a » kettős « élet. De azért megpróbáljuk... 146 T öbben ott is voltunk közülük. 147 Nagyon szomorú dolgokat hallottam tőle munkahelyi konfliktusáról és élete egyéb problémáiról.
