Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
194 Gereben Ferenc És ott, legszebb kamaszéveink színhelyén, csak azáltal, hogy ott és együtt voltunk – az ellenkező végletbe estem. Csaknem teljesen gondtalan kamasszá varázsolódtam vissza – a fiúkkal együtt, és az utóbbi öt év feledésbe merült. (...) Bánkon csapott meg ismét a komor valóság, hirtelen vége lett a kamasz álomvilágnak. (...) Valami szintézis kezdett kialakulni bennem a találkozó és a sötét bánki élmények hatására: becsületesnek kell maradni, amint azt alapjaiban ott a Hegyen tanultuk: eszményekkel, Istennel egybefonódva – becsületesnek. Mert ha ez tarthatatlan lenne, nem jöttünk volna vissza ennyien, és nem tudtunk volna (...) ennyire önfeledten boldogok lenni. De ennek a becsületnek gyakorlatiasnak kell lennie, (...) eszményeinket nem annyira hangoztatni, mint inkább megélni kell. (...)” Epilógus Lassan el kell búcsúznunk az 1960-ban végzett pannonhalmi B osztálytól, amely a szerző számára azért különösen kedves, mert idő előtt volt kény telen távozni belőle, és kerek egy tanéven át kellett átélnie hiányát úgy, hogy a többiek még élték vidám és tartalmas pannonhalmi életüket. (Mondhatni azóta is ezt a hiányérzetet akarja bepótolni.) De ez a pozitív elfogultság nem jelenti azt, hogy ezt az osztályt valami egészen kivételes csapatnak tartanánk: sőt úgy véljük, hogy egy jó-rossz egyedi vonásokkal felruházott, de tipikus „régi zsánerű” pannonhalmi osztály sorsát és szellemi profilját mutatták be az előző fejezetek. Saját közvetlen tapasztalatunk és az iskola történeti dokumentáció alapján állítjuk, hogy sok ilyen nehéz sorsú, figyelemre méltó teljesítményeket felmutató, és ugyanakkor szolidáris szellemű, erősen össze tartó pannonhalmi osztály hagyta el az alma matert (és a hasonló helyzetű egyéb iskolákat, amelyekről itt most nem esett szó). Talán elmondható: az volt a kivétel, ha nem ilyen volt egy osztály. Csak több kedvező feltétel együttjárása miatt kapott kiemelt figyelmet ez a konkrét közösség: a szerző személyes érdekeltségén túl kiterjedt dokumentációs anyag (az iskolai ira tokon kívül az érintettek levelei, naplórészletek stb.) maradt fenn és állt a kutatás rendelkezésére. A dokumentumok egy adott közösségre vonat koz tak, de általa sok másikról is beszélni akartunk: a csepp ben a tengert szerettük volna megmutatni. Az érettségi utáni öt év történetét mondtuk el: töredékesen, kissé szaggatottan – ahogy lehetőségeink engedték. Köznapi történet volt ez, ha volt benne dráma, az inkább a lelkekben, az írásbeliségen kívül játszódott.
