Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
190 Gereben Ferenc mert kevesellte a takarót. Endre szobájában birkóztunk, zenét hallgattunk, megírtuk a lapokat. (...) Szombaton d.e. 9-ig aludtunk. Utána Arisztid atyánál. 1⁄2 12-től László atya magyar óráján voltam. Ebéd után futballoztunk a teraszon a mostani másodikosokkal. [Majd végiglátogatták egykori tanáraikat]. Oros atya súlyos beteg. Utána a főapát atyánál kb. 1 órán keresztül elbeszélgettünk. Végigjártuk a régi hálóinkat – hogyan tudtunk mosakodni azokban az alacsony mosdókagylókban? Kápolna – Endre harmóniumozott és végre nyugodtan imádkozhattam. Este beszélgetés a fiúkkal a Telekiben, majd László atyával. 141 Vasárnap reggel mise, áldoztam. Utána bő és szíves reggelit kaptunk Attila atyánál. A főkönyvtár történetével ismerkedtem. Feljött a faluból B. Feri. Elmondta, hogy azok a győrszentmártoni lányok, akikkel tánciskolába jártunk, nagyrészt már férjhez mentek. Dezső már délelőtt elutazott. Endre öccsével, Gézával magyar dolgozatot írtunk. Gyors látogatás Edvin atyánál, majd csomagolás, búcsú László atyától és indulás. Feri lekísért minket. A szerpentinen utolért minket a taxi. A sofőr ismerős volt, levitt minket (ingyen) az állomásra. Elindult a vonat, és most már alig látjuk Pannonhalmát...--Feltöltődtem és regenerálódtam. A közöny és a felületesség (...) rámrakódott vat taburokja lassan málladozni kezdett, és a két és fél napos ott-tartózkodás elég volt ahhoz, hogy a régi falak közt megcsapjon a régi kristálytiszta levegő, és erőt adjon a mostani és jövőbeli helytálláshoz. (...) Így jöttem haza, lelki reneszánsszal az újjászületett tavaszi világban.” Korábban szó esett arról, hogy a mindenki által kedvelt Józsit (hívtuk „Jó zsikám”-nak is), az egyik győri szeminaristát püspöke 1961 őszétől fel helyezte a Központi Szemináriumba. Onnantól kezdve ő volt az, aki a Pes ten lévő osztálytársakat az Egyetemi templom ádventi és nagyböjti konferenciabeszédeire mozgósította, és teológiai szakirodalommal, és az 1962–1965 között zajló II. Vatikáni Zsinatról szóló információkkal látta el. Később Józsi – ha hozzájutott – nemcsak a levelekben szereplő budapesti teológus professzoroktól, hanem néha nyugaton kiadott szerzőktől is kölcsönzött, illetve ajándékozott könyvet 142 vagy gépiratot. 141 Nem világos, hogy a beszélgetés kik között zajlott: a látogatók egymás között, vagy az akkori diákokkal beszélgettek? 142 Kicsit későbbi időkből e sorok írója máig őrzi azt a kisméretű Teilhard de Chardin-kötetet (a Benne élünk címűt), amelybe Józsi 1967. dec. 2-án írta bele: „Névnapodra igaz szeretettel”.
