Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
„Hív a harc és hív az élet...” 191 1963. június 9. (N. J. levele Budapestről Budapestre) „(...) Június 17-ig légy olyan kedves jöjj be hozzám valamelyik napon. (...) A Gál professzor úr beszédei már elkészültek gépelésben, és azt akarom Neked átadni. Légy szíves hozd be azt a néhány gépelt oldalt is, amelyet adtam Neked néhány hónappal ezelőtt. Címe: » Szent Tamás Isten-érvei a modern fizika tükrében. « (...)” 1964. február 15. (N. J. levele Budapestről Budapestre) „(...) Február 16-án, tehát holnap 143 ismét megkezdődnek a konferencia-beszédek, Gál Ferenc professzor úr előadásában. Címe: » Az Istenhez vezető utak «. Az első beszéd témája: » A természet « – tudniillik mint ami elvezeti az embert Istenhez. Remélem holnap találkozunk a szokásos helyen! 144 (...)” 1964. június 1. (N. J. levele Budapestről Budapestre) „(...) Arra kérlek, légy szíves jöjj be hozzám még ezen a héten. Megjöttek a Szörényi Andor-féle jegyzetek (Ószövetség). 3 példányt rendeltél, úgy emlékszem. 56 Ft-ba kerül egy-egy. Vasárnap délután látogatás lesz, ha teheted, ekkor jöjj be. (...) Sok türelmet kívánok a tanuláshoz: Józsi” Naplófeljegyzés: 1965. augusztus 28–29. szombat–vasárnap, 5 éves osztálytalálkozó Pannonhalmán 145 „Velemből utaztam Pannonhalmára. A vonaton Sík Esztétikáját olvastam, és néz tem a vigasztalannak tetsző tájat. (...) Keserű hangulatban utaztam erre az ötéves számvetésre. (...) Győrben épp hogy elértem a » bakonyi expresszt « . Végignéztem a vagont, hátha találok ismerőst. Egyszer csak Lacika nyit rám fáradtan, a korábbinál is őszebben, és a hírrel: mégsem tartották bent az Állatorvosi Egyetemen. Helyére olyan került, akinek jobb politikai » pedigréje « volt. (...) 143 Ezek a levelek általában nem postán érkeztek, hanem a levélíró saját kezűleg betette az Eötvös Kollégium portáján lévő postaszekrénybe. 144 A „szokásos hely” az Egyetemi templom orgonakarzata volt, ahová Józsi felvezette barátait, hogy elrejtse őket az avatatlan szemek elől. 145 A szerző XIII. sz. Naplófüzetéből.
