Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
„Hív a harc és hív az élet...” 183 A következő levél a győri szemináriumból érkezett, ahol az osztályból ketten készültek a papi hivatásra. A volt osztályfőnök minden volt tanítványával törődik, de a két Győrben tanuló kispapot különös gondoskodásban részesíti, amit ők hálás szavakkal viszonoznak. De a szeminaristák az osztálytársaktól kapott levélnek is nagyon örülnek: megerősítését látják benne annak, hogy – zárt életük ellenére – az osztály teljes jogú tagjának számítanak. 1961. március 16. (N. J. és Sz. T. levele Győrből Szombathelyre) „Kedves Feri és Jóska! Leveletek nagy örömet szerzett számunkra. Hálásan köszönjük, hogy továbbra is gondoltok ránk és osztálytársaitoknak éreztek bennünket. (...) László atya különösen fenntartja velünk a kapcsolatot. Kétszer volt már nálunk a szemináriumban és gyakran írt levelet is. (...) Nagyon kérünk Titeket is, de minden osztálytársat, hogy szeressétek nagyon őt, mert csak most lehet érezni és tapasztalni, mit kaptunk Tőle, mennyi szépet és jót adott át nekünk nagy tudásából és életbölcsességéből. (...)” Hogy a nívós kultúrjavak mennyire alkalmasak a beszűkült társadalmi lehetőségek szubjektív kitágítására (vagy legalábbis hogy milyen sokan próbálkoztak ezzel), azt az 1960-as évek első felében kezdődő országos művelődésszociológiai vizsgálódások is bizonyították. Kicsiben ezt tette az osztály is: a kezdeti évek teljesen leszorított, mondhatni reménytelen hely zeteiben a fiúk beszámolóiban rendre szerepeltek könyv- és folyóiratolvasmányok, film- és színház- és zenei élmények, nemegyszer azzal a megjegyzéssel, hogy jó lenne megkérdezni az osztályfőnök-magyartanár véleményét is róluk. Ezek egy részét már a korábbiakban idéztük, de hadd utaljunk más alkalmakra is: B. F. 1962 februárjában jelzi egy Radnóti-kötet megvásárlását; Cs. M. 1962 januárjában a veszprémi egyetem irodalmi köre által játszott Brecht-darabról (Lucullus a bírák előtt) számol be, majd ugyanő 1962 decemberében a Mater Johanna és Szerelmem Hiroshima című filmekről; később (1965 januárjában) a Mai amerikai elbeszélők, 1965 márciusban Sán ta Ferenc Húsz óra című kötet olvasásáról; K J. 1965 szeptemberétől a címzettől Pascal-kötet és filozófiai könyvek elküldését kéri, és a sort még folytathatnánk.
