Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
184 Gereben Ferenc Az alábbi ötletet akár az „ikszesek” életkörülményeik elleni lázadásának is tekinthetnénk (e sorok írója például akkor olyan üzemben volt betanított munkás, amelyben minden harmadik héten éjszaka kellett dolgoznia, rá adásul egészségre ártalmas kigőzölgésű kemencék mellett), de amikor ebbe az irodalmi vállalkozásba belevetettük magunkat, akkor csak azt néztük, hogy egyéni és közösségi örömélményeink (versírás!) által értéket termeljünk. 131 Naplóbejegyzés 1961 áprilisában 132 „Nagyszerű felfedezést tettem a közelmúltban: Jaki, az én derék ph-i »matéta« osztálytársam és igaz barátom egy este versekkel , a saját verseivel lepett meg! Tudtam, hogy régebben í rogatott, de azok mások, egészen mások voltak. Van benne igazi eredeti tehetség – nagyon örültem neki. Nagyszerű dolog lenne egy kis irodalmi triász a ph-i fiúk közül: Jaki, Feri és én. Meg kell valósítani!” 1961. június 21. (B. F. levele Budapestről Szombathelyre) „Kedves Ferikém és Jaksi! (...) Ne haragudjatok, hogy tőmondatokban beszélek (...) de 26-án felvételizem [t.i. másodszor az orvosira.] (...) A triászba már amint mondtam, köszönettel benne vagyok. Az elküldött verseitek alapján joggal érzem, hogy én vagyok a legméltatlanabb tagja, de majd igyekszem megemberelni magamat. A kiinduló programot jónak tartom, elfogadom. (...) Induljunk el! Köszönöm mindkettőtök bírálatát. Nagyon hasznos volt számomra, igazat adtam nektek, és hát a továbbiakban is kérem. (Nem az a cél, hogy hízelegjünk és udvaroljunk egymásnak... sine ira et studio – nagyon jó gondolat ezt beváltani!) Én a versbírá lattal most adós maradok, említett elfoglaltságom miatt nem akarom összecsapni. (...) Kedves Triász Barátaim! Ha van még küldjetek, és vizsga után én sem leszek lusta sem a bírálattal, sem a saját írásaimmal. (...) Mindkettőtöket sok szeretettel ölel: Ferenc” 131 Az más kérdés, hogy ezek irodalmi alkotásként nem képeztek maradandó értéket, de annyiban maradandóak voltak, hogy segítettek építeni, stabilizálni személyiségünket. És ehhez Pannonhalmától (elsősorban László atyától) komoly támogatást kaptunk, ahogy az a következőkben olvasható lesz. 132 Részlet a szerző XI. sz. Naplófüzetéből.
