Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
178 Gereben Ferenc is. Az utóbbi már szinte családi fogalom: a feleségek (sőt az özvegyek) is beletartoznak. Minden közösséget (családot, baráti csapatot, népet, nemzetet) a tör ténetei, a kis és nagy narratívái éltetik: az alapító mondától a hősdalokon át a szállóigévé vált bölcs mondásokig, beleértve egy-egy közösség tré fás vagy drámai sztorijait; de jelen esetben a közkinccsé vált szentmise-, kompletórium-, litánia-szövegrészleteket, versidézeteket is. Mindezeket réges-régen kódexekben, krónikákban, később szépirodalmi alkotásokban vagy anekdotás könyvekben rögzítetté k, a mi esetünkben pedig az osz tálytalálkozók évtizedeken át visszatérő, megunhatatlan és áthagyományozhatatlan szel lemi örökségévé váltak. Egy olyan közösségi kommunikációvá, amelyben az egyes kommunikátorok „félszavakból is megértik egymást”. 126 A korábbi fejezetek levélidézetei azt bizonyították, hogy ennek a kultúrának nem csak verbális változata él : mint közösségfenntartó erő, az „írásos osz tálynyelvben” is felbukkant, igaz: szerényebb mértékben. (Gondoljunk például a diáknevek szinte tobzódó használatára, bizonyos irodalmi idézetek és tanári mondások periodikus megjelen ésére a levelekben, stb.) Bár imént áthagyományozhatatlannak mondtuk ezt a szubkultúrát, de ezt csak megélt, sajátként alkalmazott változatára értettük: megjelenési formáját, emlékét, példáját megőrzendőnek tartjuk, sőt ezen munkálkodunk. Amikor az osztálytársak 1960. június 10-ére virradó éjjel, a régi gimnáziumi kápolnában (osztályfőnökük búcsú szavai után) elénekelték a Te Deumot, és hajnalban felszálltak a vonatra, ez a négy év alatt kialakult struktúra a maga szilárd (pozitív és negatív) orientációs pontjaival együtt varázsütésre megszűnt létezni, pusztán emlékké vált. Amikor elkezdődtek a felvételi és a munkahelykeresési procedúrák, ezt a hiányt azok szenvedték meg leginkább, akik elsodródtak az osztálytársaik mellől, ráadásul a családjukból is kikerültek, és valamilyen idegen helyen egyedül kellett helytállniuk. Az alábbiakban már nem a pályára állás nehézségeivel foglalkozunk, ha nem – ismét visszalépve az érettségi évébe – bemutatunk néhány olyan jellegzetes osztálytársi megnyilvánulást, amelyek kifejezetten a barátságról, baráti találkozókról, a gimnáziumról és annak tanárairól (főleg Cziráki László osztályfőnökről), az ottani életmódhoz szorosan kapcsolódó vallásosságról és kulturális aktivitásról, vagyis összefoglalóan Pannonhalmáról, vagy annak hiányáról vallanak. (Többé-kevésbé az alábbiakban is követni kívánjuk az időrendet.) 126 Anélkül, hogy Ottlik Géza ugyancsak egy diákközösséget bemutató regényének (Iskola a határon) elemzésében el akarnánk mélyedni, ott is szembetűnő ennek a közös nyelvnek a megléte és hangsúlyozása. Ottlik regénye egy katonai reáliskolában játszódik, ennek megfelelően az a nyelv valamivel vaskosabb, ami nem jelenti azt, hogy a pannonhalmi diákszókincs ne ismert volna hasonló kifejezéseket.
