Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

„Hív a harc és hív az élet...” 179

A sort Janó Pécsről írt, 1960. december 19-i levelének felidézésével kell kezdeni, amely voltaképpen a magányos fájdalomérzet „Pannonhalmalitániája” volt. Talán emlékezünk még ezekre a mondatokra: „Pannonhalma arany-hegy volt – sajnos csak volt! Most jövök rá, hogy milyen jó, gondtalan életem volt ott. (...) Egyedül érzem magam, egyedül nagyon. (...) Sose lesz már Pannonhalmám!”

Az alábbi naplórészletnek családjában élő, de minden osztálytársától messze került szerzője van, aki épp első gyárbeli munkanapjáról ballag haza keserűen.

Naplófeljegyzés 1960. szeptember 13-án

127

„(...) De ma nagy öröm is ért: a gyárból hazajövet az utcán egész váratlanul ös szetalálkoztam K. Jóskával, a pannonhalmi osztály kedvelt Jaksi-jával. Először nem hittünk a szemünknek (...), de aztán átsiettem hozzá a másik oldalra és összeölelkeztünk. (...) Ő is a REMIX-be pályázik, miután egymás után két egyetemen is elutasították: Veszprémben és Miskolcon. [Ezek után termelőszövetkezetbe kényszerített falujából nővéréhez költözött Szombathelyre.] Nagyon-nagyon örültem ennek a fiúnak, mindig is szerettem, de most (...) rendkívüli boldogság és megnyugvás volt hallani, hogy Jaksi is szombathelyi lakos lett, és hogy most mi – legalább ketten – összefoghatunk. Szóval nem vagyok már teljesen egyedül! (...)”

Pannonhalma – főleg az első időkben – állandó összehasonlítási szempont (infrastruktúráját, szellemiségét és az ottani közösséget illetően) ahhoz a szituációhoz viszonyítva, amelybe az osztálytársak belekerülnek. Az Állatorvosi Főiskola újdonsült hallgatója nyilatkozik a következő levélben.

1960. november 21. (K. L. levele Budapestről Szombathelyre)

„(...) Kollégiumban lakom, ami össze sem hasonlítható a Pannonhalmi Diákotthonnal. Az utóbbi luxushotel az előzőhöz képest. Szobatársaimmal kijövök, (...) de barátnak egyiket sem tudom nevezni. Sok mindenben különbözünk, mind 127 Részlet a szerző X. sz. Naplófüzetéből.