Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
176 Gereben Ferenc az ezekkel való küszködés a halálig fog tartani. 123 A magam részéről igyekszem, és bízom a kegyelem erejében, és bízom bennetek, [világi] fiatalokban is. Egy a célunk, ezért együtt kell dolgoznunk, de a megvalósítás körülményei mások, má sok a lehetőségeink, adottságaink, képességeink, tudásunk, ezért egymásra is vagyunk utalva, hogy segítsük egymást. Én tanulni szeretnék tőletek sokat, és ha tudok, és igyekszem tudni, adni is szeretnék sokat. Imádkozom értetek, de ti is imádkozzatok értem. Ezzel be is fejezem rövid levelem. Remélem augusztus végén [az ötéves találkozón] sikerül találkoznunk. Isten kegyelme segítsen Téged és mindnyájatokat, sok szeretettel köszöntlek: Zoli” 1965. augusztus 16. (K. J. levele Bakonybánkról Szombathelyre) „(...) Mindenesetre szeretném megköszönni Neked, hogy annyiszor » háborgattál « leveleiddel, és egyúttal elnézésedet kérem, hogy választ tőlem ezideig nem kaptál – bár annál többször gondoltam rátok. Józsi újmiséjéről küldött képet is köszönöm, no meg a könyveket, amiket már javarészt olvasok, hol mérgesen, hol nevetősen, hol meg úgy, ahogy szociográfiákat általában olvasni kell. (...) Elhelyezkedésem még mindig nem tisztázódott, így jelen pillanatban mun kanélküli vagyok. A találkozóra az [augusztus] 28-án az 1 óra körül érkező vonattal fogok utazni. (...) Pannonhalmáról vasárnap délelőtt szeretnék elutazni, ugyanis 29-én nálunk búcsú van. Szeretném, ha Te is velem tudnál tartani és meglátogatnál. Éjszakára szállás van itt nálunk. Kérlek, légy szíves ezt programodba kalkuláld be. (...) Jaki” A címzett a meghívásnak eleget tett. Így megismerkedhetett Jaki utóbbi hónapjainak történetével: igazságkereső barátja vidéki kiskirályokkal való összeütközésével, súlyos munkahelyi konfliktusának elmérgesedésével, ugyanakkor házasodási dilemmáival. Szeptemberi levelei is a konfliktus jegyében íródnak (és beszámol arról is, hogy szorult helyzetében meglátogatta László atya), majd november 20-án utólagos értesítést küld házasságkötéséről, és végül jó hírrel búcsúztatja az 1965-ös évet: 123 A krónikás megjegyzése: az osztály három papja közül kettőnek hivatása valóban haláláig tartott. A harmadik (aki a fent idézett sorokat írta) 53 év hűséges papi szolgálattal a háta mögött még mindig gyakorló lelkipásztor.
