Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

„Hív a harc és hív az élet...” 117

Joggal merül fel a kérdés: hogyan tud a szerző a levelek címzettjéből tárgyilagos elemzővé válni, nem is beszélve olyan szövegek interpretálásáról, amelyeket egykor – mondhatni saját magának írt levélként – maga jegyzett le. Ami a saját szövegeket illeti (és itt hadd váltsak át egyes szám első személybe): az eltelt öt és fél évtized meglehetősen eltávolított tőlük: stiláris döccenéseik és romantikus érzékenységük idős énem számára meglehetősen idegenszerűek; s bár időnként megérintenek, úgy érzem, képes vagyok tárgyilagos kezelésükre. Kiválasztásuk fő szempontja az volt, hogy amennyire lehet, hűen tanúskodjanak a régmúlt történésekről, illetve lejegyzőjük akkori hangulatáról. Ami pedig a „virtuális osztályhoz” való viszonyt illeti: itt az eltávolodás nehezebb, hisz a kapcsolat folyamatos volt. Mégis arra törekszem, hogy ne csak belülről, hanem

kívülről is

szemléljem őket. Az utóbbit segíti, hogy 18-23 éves koruk dokumentumai még nem az érett felnőtt barátok szellemi profilját hordozzák: ezeket még szinte olyan kamaszok írták, akiket külön erőfeszítéssel kell a múlt ködéből elővarázsolni. Végül, de nem utolsósorban sokat nyom a latban az is, hogy az osztály pannonhalmi életszakaszának legérettebb, legmeghatározóbb tanévében (az utolsóban) nem lehettem velük, mert politikai nyomás alá került özvegy édes anyám 1959 nyarán kénytelen volt engem kivenni Pannonhalmáról.

21 „Pannonhalma, Isten véled!” (Az utolsó hónapok a Hegyen)

Mielőtt hőseink kilépnének az úgynevezett nagybetűs Életbe, említsük meg az 1959/1960-as pannonhalmi tanév néhány lényeges eseményét. Az iskolatörténet – az évkönyvek alapján – nem emlékezik meg különösebb szenzációról, az események peregnek a szokott módon: kirándulások, irodalmi szakkör (ezt a IV/B osztályfőnöke vezeti), iskolarádió, tánciskola, farsangi bál, újabb színielőadás az akkori III/B osztálytól, stb.). Csak a tanári karban történt egy-két sajnálatos személyi változás, ezek legfontosabbika: 1960 május elején meghalt Hajdú Lukács,

22 a két érettségiző osztály szeretett történelemtanára.

23 21 Erről még szó lesz az önéletrajzi fejezetben. A történet részletes leírását lásd Gereben

(2007), 27–30.

22 Dr. Hajdú Lukács (1898–1960) bölcsészdoktor, történelemtanár.

23 Szalai (2014), 212–217.