Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
84 Dénesi Tamás – Nagy Rebeka – Semsey Réka cseit püspöki címeinek megfelelően előbb Veszprémbe, majd Nyitrára szál-líttatta. Halála után ezek egy része Nyitrán maradt, más részük Pozsonyba került és sohasem jutott vissza a főapátságba. Az egyházi ruhákat Szuhay István püspök, az apátsági javak adminisztrátora az oszmán hadaktól való félelem miatt id. Henkel Lázár bécsi polgárnál helyezte el. Ezekről 1604-ben leltárt készítettek. Az így megmentett kincseket Himmelreich György 1610-ben szerezte vissza, és 1615-ben, majd tíz év múlva saját kezűleg leltározta.29 A szerzetesélet újraindulása utáni időszakból az első ránk maradt leltár 1658-ban íródott, Magger Placid főapátsága idején. 30 Az inventáriumok adatait összehasonlítva kisebb-nagyobb veszteségek állapíthatók meg. 1518-ban még 45 kazulát írtak össze, 1604-ben 27-et, 1615-re ez a szám csak eggyel emelkedett, egy Deákiból érkezett kazulával. Az 1658-as leltárban a kazulák száma már 46-ra növekedett. Tolnai idejében összesen nyolc pluviálé szerepelt az inventáriumban, a két 17. század eleji jegyzékben már egyaránt 14-et, azaz gyarapodást rögzítettek. Magger Pla-cid inventáriumában azonban mindössze 7 pluviálét találunk. A dalmatikák száma alig változott, 18 darabot tartalmaz a három korábbi jegyzék, 14-et az 1658-as. 31 Az egyes tételek rövid leírása nem teszi lehetővé, hogy arról is ké -pet alkossunk, az egymást követő leltárakban szereplő liturgikus tárgyak és öltözetek mely esetben jelenthetik ugyanazokat a paramentumokat. Így nem tudjuk eldönteni, a középkorban regisztrált kincsekből melyek vészelték át a török hódoltságot, nem tudjuk, a középkori sekrestye és kincstár mekkora hányada őrződött meg a 17. század második felére. Mint láttuk, a középkor végén még Szent Istvántól származottnak tartottak egy viaticumot, illetve egy régi kazuláról úgy tudták, Szent László pallium á ból készült. A 17. század elejéről és derekáról fennmaradt leltárakban a tárgyak mellett nem szerepel olyan megjegyzés, amely az alapítás századára vezetné vissza bármelyiket. Az 1699. szeptember 25-én rögzített inventarium 32 azonban a szent királyok 11 (!) kazuláját említi. Különböző színűek, egy részük drágakövekkel volt kirakva és különleges munkával készült , más részük egyszerűbb kivitelezésű volt. 33 A korábbi leltárakban mindig is volt ennyi miseruha, azonban – a Szent 29 A kincstár 16–17. századi sorsáról: PRT III, 380, 383, 385, 388–389; PRT IV, 65, 75, 613. Az 1604-es és 1625-ös jegyzék megtalálható: PFL AA 26. 15. A korábban a Capsariumhoz tartozó (Capsa 61. Cc.), később az Acta Antiquiorába sorolt 1615. évi leltár régóta lappang, másolata azonban megmaradt: PFL AA Liber Niger II. 2705–2708. – A PRT IV, 751–753 nem az 1604-es, hanem az 1615-ös leltár szövegét hozza. Az 1625-ös regesztája: PRT IV, 766. Feldolgozásuk ugyanott: 614–622.30 PFKK BK A 5. Részletezi: PRT IV, 622–627.31 A PRT IV, 623 szerint 16 dalmatika volt ekkor a monostorban.32 PFL AA 26. 15. Részletezve: PRT IV, 628–631.33 Casulae Sanctorum Regum coloris diversi partim gemmis expositae, et labore speciali, partim simplices, universim 11. Említi: PRT III, 385 és PRT IV, 630. Ekkor egyébként 51 kazulát írtak össze.
