Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Szent Imre palástja 83 utal a királyi család által adományozott tárgyakra, nem valószínű, hogy a li-turgikus paramentumok ilyen bősége királyi adományok nélkül állt volna össze, illetve az is nehezen elképzelhető, hogy az első hazai bencés apátság ne részesült volna ilyen jellegű adományokban az alapító királyi család ré-széről. A 16. század elejéről fennmaradt két leltár valamivel szegényesebb -nek mutatja a kincstárat, de a művészi kidolgozású miseruhák gazdagsága ekkor is feltűnő.25 Könnyen előfordulhat, hogy a 16. századi jegyzékekben papírra vetettek olyan tételeket, amelyek már a 11. században szerepeltek a templomi felszerelések között, hiszen a középkor későbbi századaiban a valószínűleg csak kisebb veszteségek mellett többnyire gyarapodásokról szólnak a források. 26 Az ekkori gazdagságot jól mutatja, hogy 1518-ban töb bek között 45 kazulát, 18 dalmatikát, nyolc pluviálét 27 és 25 antipendiumot regisztráltak. Utóbbiak közül 15 már ekkor réginek számított. Mindegyik itt felsorolt csoportban több zöld színű textil szerepel. Figyelemre méltó, hogy a két közel egykorú inventárium mindegyikében szerepel egy Szent Istvántól származó viaticum , illetve az 1535-ben készült leltárban feljegyeztek egy régi bíbor-fekete kazulát, amelyet Szent László palliumának neveztek. 28A Tolnai Máté apátságát követő évtizedekkel addigi történetének legvi -szontagságosabb időszaka köszöntött a monostorra. Polgárháborúk és török hadak pusztították, a szerzetesek az apátságot kénytelenek voltak végvári katonákkal megosztani, végül 1586-tól el is hagyták azt. Az anyagi javakat nagy veszteség érte, bár ezeket nem a török rovására kell írnunk. Az öt év-tizedes szerzetesi távollét alatt készült inventáriumok alapján úgy tűnik, a kincstárból éppen a liturgikus ruhák élték túl leginkább a nehéz időket, az ötvöstárgyak, kelyhek, feszületek, ereklye- és gyertyatartók, pásztorbotok tekintetében sokkal nagyobb volt a veszteség. Ferdinánd katonáinak a temp-lom kincseire fájt a foguk, magukkal vitték azokat, bár 1533-ban sikerült vis szaszerezni az eltulajdonított értékeket. Egyes darabokat maguk a nehéz helyzetbe jutott főapátok voltak kénytelenek elzálogosítani, de a legtöbb egy-házi kincs az 1586 utáni időszak kommendátorai idején jutott idegen kézbe. Az elzálogosított tárgyak egy része Bécsbe került, de tudunk egy Esztergom-ba vitt ereklyetartóról is. Fejérkövy István kormányzó apát a monostor kin -25 Az 1518-as és az 1535 körül keletkezett leltár kiadása: PRT III, 706–711 és 796–799. A jegyzékek nincsenek levéltári helyükön (PFL AA 26. 15.), évtizedek óta lappanganak. A leltárakat részletezi: PRT III, 371–386.26 PRT III, 371.27 Későbbi kiegészítő bejegyzés szerint 1525-ben már tizenhét pluviálé volt.28 Unum viaticum Sancti regis Stephani, illetve Viaticum Sancti Stephani szerepel a két jegy-zékben. PRT III, 711. és 796. A Lászlóhoz kötött liturgikus felszerelésről ezt írják: „Una antiqua casula purpurea nigri coloris, alias pallium Sancti Ladislai vocatum cum stola, manipulo et humerali et cum alba.” PRT III, 798. Szintén az 1535-ös leltárban feltüntettek egy ékes Szent István-keresztet: „Crux Sancti Stephani, satis a tergo spoliata, continens lapides octoginta quinque.” PRT III, 796.
