Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
82 Dénesi Tamás – Nagy Rebeka – Semsey Réka Roznák a grazi egyetemen teológiát oktatott, rövid ideig a teológiai kar dékánja volt, később az egyetem rektoraként működött. 1782-től haláláig a lékai kolostor szerzeteseként élt. 1783-ban hosszabb dunántúli és pest-budai utazást tett, amelyről naplót készített.20 Feljegyzéseinek jelentős részét a három felkeresett bencés apátság – Dömölk, Bakonybél, Tihany – leírása és a bennük töltött napok élményeinek részletezése teszi ki. Az útleírás és fenn maradt levelezése21 szerint kiv áló kapcsolatot ápolt bencés szerzetesekkel. Ketten korábban a kőszegi jezsuita kollégiumban iskolatársai voltak, továbbá bensőséges barátság fűzte Novák Krizosztomhoz és Pausz Amandhoz. 1768-ban járt először Pannonhalmán, amelyet 1773-ban újra felkeresett. Első útja alkalmával a palástdarabok mellett más ajándékkal is gazdagodott: megkapta Zsoldos Xavérnak a főapátságról 1767-ben készített akvarelljét. 22 Az ágos -tonos teológiai tanár tehát vélhetőleg személyes barátságok miatt jutott az ereklyéhez és a festményhez. Mivel a szövetdarab mellett talált feljegyzés szerint több (legalább kettő) tunikadarabot vitt haza, feltételezhetjük, hogy ezekből adott másoknak, esetleg egy darabot lékai kolostorának kincstárá-ban helyezhetett el. Valószínűnek tartjuk, hogy a magánál őrzött szövetdarab (és az akvarell) 1830-ban, kézirataival együtt, a Paintner-hagyaték részeként kerülhetett Pannonhalmára. Kézirati hagyatékát ugyanis 1815-ben a győri tankerületi főigazgató szerezte meg. 23 Az utókor által feltett kérdés alighanem Roznák Mártonban is felmerülhetett: pannonhalmi barátaitól valóban Szent Imre palástdarabját kap ta? M ás ként fogalmazva: hiteles-e az ereklye? A monostori javak első ránk maradt összeírása, Szent László idejében, az 1090-es évek elején íródott. Ez a liturgikus tárgyak tekintetében rendkívüli gazdagságot mutat,24 ami állja az összehasonlítást a korabeli nyuga -ti apátságok hasonló templomi felszereléseivel. Bár az oklevél szövege nem 20 PFKK 120.b B. 52. 45–84. Az útinapló kiadása: Dénesi (2012), melynek bevezetőjében a kutatás számára korábban teljesen ismeretlen Roznákról és bencés kapcsolatairól is olvashatunk.21 PFKK 118. G. 26., 119. B. 4., 119. B. 5. és BK. 11/I. 1.22 A kép jobb alsó sarkára Roznák saját kézírásával jegyezte fel az ajándékozás tényét. Az akvarell reprodukciója és annak rövid leírása Takács Imre katalóguscikkében: Mons Sacer II, 114–115.23 A Roznák-kötetek mindegyikében megtaláljuk Paintner Mihály bejegyzéseit. A Roznákkéziratok sorsáról: Dénesi (2012), 280 és 283. 24 Néhány részlet a liturgikus textíliák leltárából, Wehli Tünde fordításában : „53 oltáröltö -zék és oltáröltözékből készült függöny..., 41 papi öltözék van mindazzal, ami alájuk szüksé -ges..., tíz dalmatika, közülük kettő aranyhímzéssel, tunikából 14, közülük az egyik arany -hímzéssel díszített, 53 pluviale van, közülük kettő arany csüngőkkel, egy gyöngyökkel ékes, hét közülük aranyhímzéses szegéllyel, amelyek között az egyiken zománcos arany mellcsat van, a 17 szőtt oltárterítő közül öt selyemből, három vászonból van...” Árpád kori oklevelek, 120.
