Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Sulpicius Severus és egy idős püspök emlékei 71 S ezen a ponton érdemes visszatérni ahhoz a történethez, amely a Szent Márton-ikonográfia legismertebb motívumát tartalmazza, a köpenymegosztás történetéhez. Ezt Sulpicius Severus még az életrajz legelején, Márton keresztény katonai és emberi jellemének legkristályosabb példájaként me-séli el, amelyben hallatlan sűrített szimbólumban van egybefogva minden nagyszerűsége. Márton ekkor még a keresztség előtt áll, vagyis alig egy-két év telt el a ka-tonai szolgálata kezdete óta. Tél van, a szokásosnál is hidegebb, amikor a mai Amiens városának kapujában találkozik egy ruhátlan vagy inkább hiányos öltözetű, félig meztelen szegény emberrel vagy inkább koldussal (pauper nudus). 29 Mártonnál – Sulpicius Severus szerint – nincs más, csak fegyverei és egyszerű katonaruhája (iam nihil praeter arma et simplicem militiae vestem haberet) . A koldus mindenkinek könyörög, hogy szánják meg, de senki sem könyörül rajta. Ekkor érkezik Márton, aki hirtelen nem tudja, mit cselekedjék, mert nincs nála már semmi, amivel megsegíthetné a didergő nyomorultat. Az életrajz szerint már nem volt nála m ás ruhadarab, csak a fehér katonaköpe nye (chlamys) , 30 mivel a többit – és itt meglehetősen homályos a fogalmazás – „hasonló célra” fölhasználta (iam enim reliqua in opus simile consumpserat). Erre aztán karddal kettévágja a köpenyt, és egyik felét odaadja a koldusnak, a köpeny másik felét pedig magára ölti. Az általános értelmezés szerint ez a bizonyos in opus simile a szegényekkel, koldusokkal való jótékonykodás volt. 31 De megtehette-e Márton, hogy ruhadarabjait elajándékozza, vagy csak arról volt szó, hogy valamiféle racionális magyarázatot kellett adni, miért éppen a köpenyét áldozta föl, aminek megcsonkítása a legfeltűnőbb volt mindenki számára, hiszen ha mindezt a testét a hideg ellen védő alsóruházatával tette volna, akkor az nem tűnt volna föl sem a polgároknak, sem katonatársainak? Mivel zord téli idő volt, Márton valószínűleg melegebben föl volt öltözve, s ha ráadásul lovon teljesített szolgálatot, takaró a lován is lehetett, hogy védje a hidegtől. Lehetséges, de nem valószínű, hogy a ruháit, amelyekre neki is szüksége volt, osztogatta volna, vagy katonaként erre lehetősége nyílt volna. Ráadásul Sulpicius Severus a ’felhasználta, elhasználta’ (consumpserat) kifeje-zéssel él, ami olyan érzetet kelt, mintha valamilyen módon, rendszersze rűen használta volna el a nála lévő ruhadarabokat. Ha arra gondolunk, hogy egy katona esetében – óvatosan fogalmazva is – mindez szokatlan, már kevésbé tűnik annak, ha abból a szempontból próbáljuk értelmezni az eseményt, hogy Márton felcserként, seborvosként szolgálta társait. Ebben az esetben ugyanis kellett nála lennie ruhaanyagnak, jobban mondva kötszernek, amelyet a kü-lönböző sérülések bekötözésére használhatott. Erre akár a bajtársait, akár 29 Vita Sancti Martini (1866), 3. 30 Pernoud (2006), 27. 31 Vita Sancti Martini (1866), 2, 8.
