Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
72 Takács László az állatokat, különösen a lovakat ért traumák kezeléséhez szüksége lehetett. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ekkor szokatlanul hideg tél szorongatta az embereket, s maga Sulpicius Severus is azt mondja, hogy sokan megfagytak (plerosque vis algoris exstingueret), föltételezhetjük, hogy Mártonnak ekkori -ban leginkább fagyási sérüléseket kellett gyógyítania. Az orvosi eszközökön kívül kardnak vagy valamilyen, esetleg több vágóeszköznek is kellett nála lennie, hiszen akár az elfagyott vagy menthetetlen végtagok amputáláshoz, vagy egy már gyógyíthatatlan állat fájdalmainak az enyhítéséhez nem tudott hatékonyabb eszközt használni (a lovak esetében, ha az állat lába úgy megsé-rült, hogy nem volt remény a gyógyulásra, végezniük kellett a beteg állattal, amit nem feltétlenül a gazdája tett meg). Könnyen lehetséges tehát, hogy az amiensi koldus fagyási sérüléseket szenvedett (hogy a nagy hidegben teljesen ruhátlan lett volna, elképzelhe-tetlen), és Márton ezeket a fagyási sérüléseket igyekezett ellátni, mivel azon -ban a kötszereit fölhasználta, nem maradt más, mint a katonaköpenye, így ebből kényszerült tépést csinálni, hiszen az alsóruházatát nem tudta volna könnyen fölvágni. Nem is valószínű tehát, hogy a köpenyt kettévágta, való-színűbb, hogy csak annyit vágott le belőle, amennyire óhatatlanul szüksége volt. Ha tehát az amiensi esetet is Márton gyógyító tevékenységével hozzuk összefüggésbe, az esemény minden eleme egészen racionális magyarázatot nyer, miközben megmarad a történet példázatos üzenete, vagyis egyáltalán nem csökkenti a tett nagyszerűségét. De nemcsak az amiensi koldus híres története kerülhet e föltételezés alap-ján más megvilágításba, hanem a gyermekkor és a katonai szolgálat egyéb részletei is. Az egyik, hogy már nagyon fiatalon, tízévesen – szülei akara-ta ellenére – katekumen szeretett volna lenni, majd remeteségre vágyott, s állandóan az egyház körül jártak gondolatai. Ez nagyjából a Constantinus császárhoz kötött milánói constitutio ideje, a háromszázhúszas évek közepe, amikor elkezdődik az egyház megerősödése. Az életrajz nehezen kétségbe vonható adatai szerint Márton szülei pogányok voltak, vagyis tőlük aligha hallhatott a kereszténységről. Kellett tehát olyan ismerősének, barátjának lennie Ticinumban, ahol ekkoriban nevelkedett, aki elvezette őt Krisztus egy-házához. Valószínű, hogy ez az ismeretlen a kulcs Márton ifjúkori szándékai -hoz, s könnyen meglehet, hogy tőle tanulta meg az orvoslás alapjait, s később az ő példája segítette abban, hogy keresztény katonaként szolgáljon. De Márton felcseri, seb- és katonaorvosi működésének a feltételezése ad magyarázatot a Sulpicius Severus által is csodálkozással előadott bajtársias-ságra. Az életrajzíró szerint csupán egyetlen szolgája volt (amit a kutatók az-zal magyaráznak, hogy Márton társadalmi és katonai státusza szerint több szolgát is megengedhetett volna magának),32 de azt is hozzáteszi, hogy a sze -32 Sulpicius (2003), különösen: 393 ad loc.
