Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
40 Schilde René A dualizmus évtizedeiben az izraelita hitközségi vezetők és a bencés al-gimnázium iskolavezetése közötti vitatémák egyik legsarkalatosabb pontja a zsidó diákok szombati tanítási napokon való részvételének mikéntje, illetve a zsidó ünnepektől való távolmaradása volt. Bár az 1867-es ún. emancipá-ciós törvény értelmében az állam elismerte az izraelita felekezetűek polgári egyenjogúságát, de hogy ez milyen módon érvényesüljön a hétköznapokban, így például az oktatási rendszerben, az nem volt teljesen tisztázott. Ennek következtében aztán az izraelita hitközségek, a felekezeti vagy éppen állami gimnáziumok, a tankerületi főigazgatóságok és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium között gyakori levélváltás zajlott olyan esetekben, amelyek-ben vita támadt konkrét, a hitközségek részéről beadott kérelmek ügyében. Ezek a megkeresések olyan, zsidó diákok részére szóló felmentések, távol-maradási kérelmek voltak, amelyek az izraelita felekezetűek számára szent napnak számító szombatra, illetve felekezeti ünnepnapokra vonatkoztak. Ezekben az esetekben egyébként gyakori eljárássá vált, hogy vagy a bencés igazgató továbbította azonnal a hitközségi kérelmet a felettes hatóságokhoz (Helytartótanács, tankerületi igazgatóság, vallás- és közoktatásügyi minisztérium), vagy a gimnáziumi igazgatóság elutasító válaszát el nem fogadván a hitközségi elöljárók fordultak jogorvoslatért ugyanezen felsőbb szervekhez. Ugyanez az általános gyakorlat megfigyelhető az izraelita hitközség ortodox és neológ irányzata, majd a szakadás után a két különálló hitközség közötti konfliktusában is: a városi tanács határozatát nem elfogadva szinte minden esetben a megyei hatóságokhoz fordultak a döntés felülvizsgálatáért. A fe lettes szervek egyébként általában elfogadták a helyi illetékes szerv (gimnáziumi igazgatóság, városi tanács) döntését. 106 Bakonyvári Ildefonz iskolatörténeti munkájában hivatkozik arra, hogy le-véltári iratok között található iskolai jegyzőkönyvek szerint először 1857-ben jelent meg az izraelita hitközség részéről olyan irányú kérés, hogy a zsidó tanulók szombat délelőttönként 10–12 óra között az istentiszteletre elme-hessenek, amelyet akkor – miután Füssy Tamás igazgató azonnal továbbí totta a kérést a Helytartótanácsnak – a felettes szerv elutasított.107 Az izra -elita felekezetű diákok szombati istentiszteletre való eltávozása 1894-ben került újra napirendre. Az akkori konfliktus részleteiről Pető Menyhért, a pápai bencés algimnázium akkori főigazgatójának Fehér Ipoly pannonhalmi főapátnak írt leveléből tájékozódhatunk (lásd idézet a fejezet elején).108 Az új 106 Pl. Veszprém vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyve 105/1873. 540/1875. MNL VeML IV.401.a.107 Bakonyvári (1898), 62. Kutatásom során számos alkalommal kellett szembesülni azzal, hogy azok a levéltári források, melyekre Bakonyvári Ildefonz hivatkozik munkájában, már nem találhatóak meg a Főapátság levéltári iratanyagában, így tanulmányomban ezekben az esetekben csak az ő állításaira hivatkozhatom.108 PFL FL FH 534/1894.
