Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)

I. Tanulmány

Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 41

hitoktató, Marton L. Ignác 1894 tavaszán arra kérte Pető Menyhért akkori igazgatót, hogy a szombati 4. órában órarend szerint hittanórák legyenek a gimná ziumban, mert akkor a zsidó diákok részt vehetnek az istentiszteleten. Ezt az órarend átszervezésével három osztály részére lehetővé tette az igaz-gató. 1894 őszén viszont, amikor ugyanilyen megoldásra jutott a bencés igazga

-tó, a hitoktató már nem fogadta el ezt az állapotot, és megkerülvén az algim

-náziumi vezetést, közvetlenül a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz fordult azzal a kéréssel, hogy kötelezzék a pápai gimnázium igazgatóját, hogy a szombati 4. órát délután tartsák meg, hogy így minden izraelita felekezetű diák részt vehessen a szombat délelőtti istentiszteleten. Pető Menyhért ebben a gimnáziumot megkerülő eljárásban Marton Ignác arra irányuló törekvését látta, hogy miután már az egész zsidó hitközséget uralja, és a zsidó szülőket is zsarolja, „lassan ezt a hatalmát ki akarja terjeszteni a kath. gimnáziumra is”. A pápai gimnázium igazgatója abban a reményben fordult a főapáthoz, hogy a minisztériumban közbenjár az ügy érdekében Klamarik János miniszteri tanácsosnál.

109 Ezen vita hevében születtek meg a fejezet elején idézett so

-rok is, ahol az igazgató országos példákkal próbálja alátámasztani érvelését. Bakonyvári Ildefonz munkájából tudjuk, hogy a pápai izraelita hitközség kérelmét a minisztérium végül elutasította.110

Bakonyvári ezt az 1894-es esetet részletesen bemutatja munkájában, beszámolójának személyes hangvétele és tárgyilagosságtól való elszakadása adott alapot aztán az 1898-as, a Pápai Lapok hasábjain zajló vitához. Természetesen nem véletlen, hogy ennek a vitának a bemutatása kapott kiemelt szerepet ebben a munkában, hiszen azokban az években (1893–1896) Bakonyvári Ildefonz a pápai algimnázium tanára volt, így nemcsak levéltári forrásokra, hanem személyes benyomásaira is támaszkodott.

A másik, szombati tanítási nappal kapcsolatos vitatéma, amely szinte az egész korszakon végighúzódott: kell-e a zsidó diákoknak szombaton írniuk és rajzolniuk? Úgy tűnik, az illetékes minisztérium

ebben a kérdésben felmentést nem biztosított az izraelita felekezetű diákoknak, de meghagyta a

lehetőséget, hogy az egyes középiskolák saját hatáskörben rendelkezzenek erről. Csak 1885-ben történt konkrét, a korábbi álláspontot liberalizáló, mi-109 Klamarik János (1832–1898) a természettan, mennyiségtan, filozófia tanára volt Kis-kunfélegyházán, Pécsen Baján, Székelyudvarhelyen (1852–1861), majd Besztercebányán a kir. kat. főgimnáziumban tanított (1861–1867), illetve működött igazgatóként (1867–

1876). 1876–1883 között besztercebányai tankerületi főigazgató. 1883–1897 között a

Vallás- és Közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsos, majd a középiskolai oktatás kérdéseivel foglalkozó miniszteri tanácsos. https://www.arcanum.hu/hu/online-ki

-advanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/k-8D2C5/

klamarik-janos-90130/ (A letöltés dátuma: 2017. október 2.)

110 Bakonyvári Ildefonz még konkrét levéltári forrásokra hivatkozik ennek az ügynek a kap-csán, de a levéltárban ma már nem található meg a Pápai Bencés Algimnázium 1890–

1900 közötti hivatalos levelezése sem.