Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 37 e tekintetben: „Legyen hazánk a rend és béke országa! Adjon a vidék jó példát a fővárosnak; s jó hírnevet az országnak.” A zavargások hulláma azonban a vá-rost is elérte. Láng Gyula számol be arról munkájában, hogy amikor a tisza -eszlári vérvád kapcsán Istóczy Győző által felbérelt csapatok a zsidó templom környékére tüntetést szerveztek, és pogromot hirdettek, a zsidó tímár- és mé-szárossegédek keresztény társaikkal együttesen oszlatták fel a szervezkedést. Láng állítása szerint az 1880-as években megjelenő országos antiszemita hul-lám a városban nem ingatta meg a zsidók iránti szimpátiát. 97 A fentiek ismeretében a bencés tanári karnak címzett körözvény, amelyben a tankerületi igazgató az ügy kapcsán tanári példaadásra kér, valószínűleg egy általános jellegű felhívás volt. A városban lévő közhangulat a fent említett atrocitás ellenére nem változott meg úgy, amely miatt a pápai zsidó családok bizalma megrendült volna a bencés oktatásban. A zsidó diákok bencés gimná-ziumi számarányának változásai sem mutatják ezt. Már az előző fejezetben tárgyalt vita kapcsán utaltunk rá, ezekben az években nem csökkentek ezek a számarányok. A tiszaeszlári per kezdetének évében az 1882/1883-as tanév-ben az intézmény diákjainak 28%-a (35 diák) volt izraelita vallású, a per zá -rultának évében szintén 28% (44 diák) volt ez az arány, a következő években viszont még emelkedett is a számarányuk: 1884/1885-ben 34,8% (56 diák), 1885/1886-ban pedig már 37% (53 diák). Vasútügy, gazdasági megtorpanás A város kiegyezés utáni gazdasági megtorpanása elsősorban az akkor kiépülő országos vasúthálózat Pápát érintő, a kijelölendő nyomvonalakra vonatkozó hátrányos törvényhozói döntéseknek köszönhető. Pölöskei Ferenc a korszakkal foglalkozó Pápa-tanulmányában98 mutat rá arra, hogy a város számára kedvezőtlen döntésekben az akkori pápai városvezetés téma iránti közönye is szerepet játszhatott,99 bár hangsúlyozza, hogy ez nem lehetett „sorsdöntő tényező”, a pápai – jelentős arányban izraelita felekezetű – kereskedők által remélt és szorgalmazott Győr–Pápa–Tüskevár–Körmend–Szentgotthárd– 97 Láng (1974), 126. 98 Pölöskei (1994), 370–372. 99 Bizonyos kortársi vélemények szerint ebben jelentős szerepe volt Woita József pápai pol-gármesternek (Körmend, 1807 – Pápa, 1896), akinek túlzott takarékoskodása, kockázat -kerülése vetette vissza a város fejlődését. Fia, Voyta Adolf (Pápa, 1834 – Budapest, 1923) építész, a város számos jelentős épületének, többek között a városi színháznak tervezője, városi képviselő viszont a 1880-as években már a Pápa–Keszthely vasút megépítésének egyik fő szorgalmazója volt. Hudi (2011), 225–229. Voyta Adolf Hudi József által sajtó alá rendezett memoárja kitűnő kortárs forrás a korabeli pápai közélet viszonyait illetően. Hudi (2012).
