Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
38 Schilde René Graz főnyomvonal helyett a Kis-Cellen (Celldömölk) áthaladó nyomvonal megépülése elsősorban objektív okoknak köszönhető. Pölöskei álláspontja szerint csak az 1880-as években vált nyilvánvalóvá a város lakóinak több-sége számára, hogy a helyi, korábban fejlettnek mondható kézműipar ha -nyatlásában, illetve a kiépülő vasúthálózat infrastrukturális előnyeit élve -ző, már modern gyáriparral is rendelkező régióbeli városokkal szembeni elma radásban a Pápát érintő vasúti fővonalak hiánya játszott nagy szerepet. A történész ennek kapcsán idézi a Pápai Hírlap 1888. július 15-i számában olvasható Pápa város vasúti bűnei című cikkének egy rövidebb részletét, 100 amelynek egy némileg hosszabb szakaszát idézzük: „De ekkor megkezdődött a létért való küzdelem azon városok részéről, melyek a helyzetet megérteni képesek voltak és az alkalmat felhasználták saját javuk előmozdítására. Pápa nem tartozott ezen városok közé. Fájdalmasan érezzük és érezni fogják késő unokáink: sem a városi hatóság, sem az akkori városi képviselőtestület nem bírta felfogni a vasút jelentőségét. Valójában csak a zsidó kereskedők akar-ták. A Cellre épített csomópont tönkre tette Pápát. A kereskedők nagy része zúgolódott ugyan, de ezek többnyire zsidó vallásúak lévén, a városi képvi-selőtestület tagjai akkor még nem lehettek és társadalmi viszonyaink miatt panaszuk nem is juthatott kellő helyre, de ha oda jutott volna is, ennek semmi sikere nem lett volna, mint azt mindenki tudja az akkori polgármesterről. Ha ezen eredeti és leghelyesebb vonal Győr-, Pápa-, Tüskevár-, Molnári építtetik ki, akkor ezen vasút éppúgy tönkre teszi Szombathelyt, a mint a Kis-Czellbe épített csomópont tönkre tette Pápát.” A cikk írója tehát egyértelműen utal arra, hogy a vasútvonal kiépítésének kérdésében a pápai zsidó kereskedők és a városvezetés között konfliktus bontakozott ki. Ennek ismeretében nem elhanyagolható adat, hogy 1880–1890 között Pápa lakossága csökkent, ami a korszak népesedési viszonyait tekintve egyáltalán nem jellemző tendencia (14 654 főről 14 261 főre). Az izraelita lakosság száma a statisztikai adatok alapján több mint 400 fővel csökkent 1880–1890 között (1880: 3 550 fő 1890: 3 123 fő), tehát úgy tűnik, a lakosság csökkenése elsősorban a helyi zsidóság lélekszámának csökkenésében mutatható ki. Ezek az adatok felvetik a kér-dést: talán a város gazdasági versenyképességének csökkenése miatt vándo rolt el a városból a csalódott zsidó kereskedőcsaládok egy része? A kortársi értékelés ezt egyértelműen így látta: Dr. Lővy László pápai orvos101 az 1905-100 Pölöskei (1994), 372. 101 Lővy László (Pápa, 1840 – ?) orvos. Középiskolai tanulmányait a pápai református kollé-giumban, majd a győri bencés gimnáziumban végezte. 1859–1865 között Bécsben tanult az orvosi egyetemen. 1867-től orvosként tevékenykedett Pápán. Sokat publikált a Pápai Lapok ban, illetve a Wiener Medizinische Presse című bécsi orvosi szaklapban. Kutatási területe a népesedési statisztika, ezen belül Pápa népesedési folyamatai. https://www. arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyeijozsef-7891B/l-940D4/lovy-laszlo-965ED/ (A letöltés dátuma: 2017. szeptember 30.)
