Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
IV. Szemle
352 Szemle re vonatkozó ismereteket. Az elsőben Horváth József a saját korábbi terjedelmes, a végrendeleteket mint történeti forrást érintő kutatási eredményei és szövegkiadá-sai alapján szedte össze a jezsuitákra (és más korabeli győri egyházi testületekre) hagyott adományokra vonatkozó adatokat és állításokat. Az azokból levont követ-keztetések terén sok esetben kérdések maradhatnak, támadhatnak az olvasóban, amelyek a jövőben talán más forráscsoportok alapján lesznek megválaszolhatók. Ezt követően két, a jezsuiták által működtetett vallásos társulatokat tárgyaló tanulmány következik, melyek közül az első, Kádár Zsófia újabb munkája a magyaroknak szánt, Patrona Hungariae titulusú úri kongregációt, míg a második, Székely Zoltán tollából, a győri német lakosság által favorizált Győzedelmes Mária Kongregá ciót ál-lítja elénk. A két szöveg azonban alapvetően eltérő szempontrendszer alapján író -dott. Kádár szélesebb forrásbázis alapján, a társulat saját történeti feljegyzései és ismét a Litterae Annuae-k adatainak középpontba állításával a társulat működését a maga egészében ragadta meg, úgy is, mint a kora újkori vallásos társulatok egyik legkiválóbb és legaktuálisabb kutatója, függelékben közölve a társulat ismert, 1634– 1666 közötti tisztviselőinek névsorát, amelyhez nagymértékben kiaknázta Győr vá-ros és vármegye jegyzőkönyveinek nyomtatásban megjelent regesztáit is. Székely pedig művészettörténészként egy egyelőre csak megkezdett kutatás, az említett né-met társulat nemrégiben restaurált albumának művészet- és társadalom történeti szempontú vizsgálata jelenlegi állásáról számolt be, a kutatásnak a tanulmány cí-mében elismert befejezetlenségét és az ebből adódó, általa is jelzett hiányosságokat és későbbre halasztott feladatokat rendkívül intuitív és hihető feltételezésekkel, meglátásokkal kompenzálta. Illusztrációi az album festett oldalainak forrásközlé-sei. Mindkét utóbbi tanulmány reflektál Horváth József végrendeletekkel kapcsola -tos kutatásaira, mintegy felelve és részben vitázva a történész e kötetben és más -hol megjelent állításaival. Mindhárom tanulmányban közös jellemző emellett egy titulussal kapcsolatos félreértés, amely talán a szerkesztés során került ebben a formában három helyen is a szövegekbe. A „Nagyboldogasszony, vagyis Magyarok Nagyasszonya (Patrona Hungariae) társulat” elnevezése ebben a formában félreve-zető, annak ellenére, hogy az illető kongregációt néha az első névvel illették, illetve főünnepe augusztus 15-ére esett, a Horváth Józsefnél szereplő „Patrona Hungariae, azaz Nagyboldogasszony” titulus pedig egyszerűen téves. A kötetet Barkó Gábor Ágoston OSB tanulmánya zárja, aki a győri ferencesekről, illetve a közösség 18. század végi feloszlatása miatt ma már nem létező, csak abolí-ciós leltára alapján ismert templomáról foglalta össze a jelenleg ismerhető adatokat. A társulatok és végrendeletek említésével az előbbi tanulmányokhoz kapcsolódik, miközben olyan szöveges források és templomábrázolások kiadásai illusztrálják a szöveget, amelyek a kötet szerkesztése közben meglepetésszerűen Győrben előke-rült, a győri ferencesekre vonatkozó mariánus rendtartományi iratanyagból szár -maznak. Ugyanebből a gyűjteményből való Győr 1757. évi alaprajza és látképe is, amely Fazekas István magyarázó szövegével ellátva a képek jegyzéke utáni olda-lakon lelhető fel. A könyvben helyet kapott mindezeken túl a templomot egykor és ma birtokló, egyben a kötet létrejöttét támogató két szerzetesrend képviseletében Sárai-Szabó Kelemen OSB jelenlegi győri perjel, valamint P. Forrai Tamás Gergely SJ korábbi tartományfőnök köszöntője, illetve a szerkesztők előszava. Az utolsó olda-
