Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
IV. Szemle
Szemle 351 valamint a szisztematikus látásmódból adódó letisztult érthetőség és rendszerezett tudásanyag. Kádár Zsófia a jezsuiták győri intézményének történetéből az első négy és fél évtized felvázolására vállalkozott, azonban nem egyszerű kronológia mentén, hanem a kollégium által betöltött különböző funkciók (oktatás, lelkipásztorkodás, rendházi működés, misszió, gazdálkodás) sorra vételével. Célját elsősorban a Jézus Társaságra jellemző speciális forrástípus, a Litterae Annuae-k (éves jelentések) elemzésével érte el. Mindössze e forrástípus sajátos jellemzőit tükrözi az az enyhe egyenlőtlenség, amely az egyes altémákra szánt bekezdések mennyisége és tartal-muk mélysége között fellelhető. Legtöbbet talán a gazdálkodásról szóló, teljesen ön -álló forráscsoportra támaszkodó részből profitálhat a jövő kutatása, mivel a szer -zetesség történetének ez máig a leginkább elhanyagolt vonatkozása, az ez irányú kutatás kétségtelenül egyik legfőbb desideratuma. Szintén ki kell emelni, hogy Ká-dár Zsófia a jezsuita rend felépítésével, fogalmaival, közép-európai összefüggéseivel tökéletesen tisztában lévén fiatal kora ellenére nem először jelentkezett a korábbi szakirodalomra jellemző félreértésektől, elnagyolásoktól mentes munkával. A sza-kaszt záró tanulmányban Kökényesi Zsolt a győri jezsuita gimnázium működésének szinte teljes időszakára (1630–1773) vonatkozóan vette vizsgálat alá a diákságról szóló, a gimnáziumi anyakönyvekben fennmaradt adatokat. Más iskolák párhuzamai alapján bizonyos általánosabb tendenciák kimutatására törekedett, valamint a főne-mesi diákok prozopográfiai elemzését végezte el. A 98 azonosított személy tanulmá -nyaival kapcsolatos ismereteket, valamint ismert életadataikat a függelékben közölt névtárban adta meg. Utalt a kora újkori középfokú oktatás történetírásában jelenleg is bizonytalanságokat okozó évfolyam/osztály/tanulócsoport fogalmi zavarra, vala-mint a beiratkozók és a tényleges tanulók száma közötti különbségtétel fontosságá ra, azok megoldásához azonban nem szolgáltatott adalékokat. A második rész a templom művészettörténetével foglalkozó két tanulmányt tö-möríti. Az elsőben Galavics Géza mesterien teremtett kapcsolatot a művészet- és társadalomtörténet között, így kapcsolódva a kötet elején álló tanulmányhoz. Azt vizsgálta, hogyan folytatott párbeszédet a győri jezsuita kollégium az intézményt körülvevő társadalom különféle csoportjaival a művészet nyelvén, a hitélet kiemelt helyszínén, a templomban. Ennek megfelelően a 17. századi mellékoltárok és más ekkori műtárgyak művészettörténeti elemzésével mutatott rá az összefüggésekre, és vette sorra azok címzettjeit, illetve a megszólítás mikéntjét. A kötethez képest is rendkívül gazdag győri és máshonnan származó (utóbbiak esetében többnyire elő-képeket és párhuzamokat tartalmazó) képanyaggal, sőt az egyik oltárkép koncep ció jának szellemes vizuális rekonstrukciójával ellátott tanulmány. Serfőző Szabolcs szintén gazdagon illusztrált, frissen előkerült vázlatokat, sőt szöveges forrást is pub-likáló munkája a templom következő évszázadban bekövetkezett átalakítására kon -centrál. A korábbi részletes kutatások pontos ismeretében írt tanulmánya főleg azzal az újdonsággal szolgál, hogy a barokk templomok liturgikus terének dekoráció jára vonatkozó általános, illetve a jezsuitákra kifejezetten máshol is jellemző tendenciák kal, esztétikai normákkal, retorikus művészetszemlélettel hozta összefüggésbe az 1740-es években lezajlott győri munkálatokat. Végül a harmadik szakaszban négy olyan tanulmány kapott helyet, amelyek to vább mélyítik a jezsuita intézmény és az azt körülvevő társadalom kapcsolatrendszeré-
