Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
36 Schilde René révén több ponton kapcsolódott Veszprém vármegyéhez, illetve Pápához. Mégis mintha ez a tény nem váltott volna ki nagy visszhangot a városban, a sajtó hasábjain nem történt utalás erre. A Pápai Lapok csak egyszer nyil-vánult meg a tiszaeszlári ügyben, közvetlenül az ítélethozatal után. Az 1883. augusztus 12-i számban Vizsgálatot kérünk címmel a cikk szerzője felháboro-dásának adott hangot, hogy a nemzetközi sajtóban elterjedt: a vallomásokat a per kezdetén kínzásokkal kényszerítették ki. Számonkéri Eötvös Károlyon, hogy a nemzetközi közvélemény tudomására juttatta gyanúját ebben a kér-désben, nem tartja ezt hazafias lépésnek. Követeli, hogy „derüljön ki az igaz -ság – csak azt keressük. Akkor ki fog tünni, hogy ki a rágalmazó? Es a kire bebizonyodik, hogy rágalmazó: az becstelen! A bűnöst keressük, hogy ne az ország legyen a bűnös. A nemzet van vádolva erkölcstelenséggel és törvény-telenséggel, nemcsak Szabolcs megye. Vizsgálatot kérünk egy cultur nemzet, Magyarország érdekében.” A „becstelen rágalmazó” jelzővel a cikk során több alkalommal is Eötvös Károlyra utal. A cikk írója egyébként kitér arra is, miért nem foglalkozott a szerkesztőség a tiszaeszlári perrel egészen eddig a pontig. „A »PÁPAI LAPOK« egyetlenegy betűt sem irt soha e kérdésben! Halom számra jöttek hozzánk a filosemitikus és antisemitikus levelek, s mi azok közül egyetlenegynek sem adtunk tért soha lapunk hasábjain. Nem csak azért, mert nem tartottuk helyesnek, hogy egy szerény vidéki lap, melynek első sorban vidékének specialis érdekét kell képviselnie, – belevegyüljön a zsibajba, s bár-mi oldalra nézve még jobban felizgassa a kedélyeket; – de azért sem, mert a mily mértékben nem ismerjük el, hogy a filosemitismus politikai factorrá qua-lificáltassék, – épen úgy nem akarunk Verhovayék antisemita lázitó táborába tartozni! Utáljuk szivünkből azon könnyelmű lázításokat, melyek már is botrányos utca kravalloknak voltak okozói.” A szerkesztőség tehát elhatárolódott az állásfoglalástól, másrészt elítélte az ítélethozatal utáni utcai zavargásokat. 95 A lap ugyanezen számában megjelenő A budapesti zavargás címet viselő írás is ebben a szellemben született. A budapesti közállapotokkal a vidéken és ezen belül is Pápán tapasztalható rendet, jó közbiztonságot állítja szembe. A cikk írója a jövőre nézve veszélyesnek tartja az országban eluralkodó hangulatot, s úgy gondolja: „Ma a zsidók boltját töri fel e hitvány csőcselék, holnap az urak palo-táját, s holnapután az Istenházát! E sorrend talán változhatik, de az eredmény egyre megy.”96 A szerző szerint a vidék válhat a fővárosiak számára példaadóvá sze. 1872–1875 között a Deák-párt színeiben a veszprémi választókerület országgyűlési képviselője volt, 1878-től már függetlenségpárti programmal lett újra Veszprém országgyűlési képviselője, 1881 után viszont már a nagykőrösi választókerület küldöttje. 1877-től Pesten élt, és ügyvédi irodát működtetett. https://mult-kor.hu/a-tiszaeszlari-vervad pernek-koszonhetoen-lett-vilaghiru-eotvos-karoly-20160413 (A letöltés dátuma: 2017. szeptember 28.) 95 Pápai Lapok, 1883. augusztus 12., 131.96 Pápai Lapok, 1883. augusztus 12., 131.
