Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
III. Forrás
A naplófüzetből kigépelt lényeges részek, 1942–1944 295 vai USA-nagykövet cikkeit: Oroszország minden tekintetben fel van készülve akár két fronton is a háborúra: német és japán. Ezen a héten ismét megnyílnak a magyar iskolák, de a tanítás nyelve portugál! Radicsné: a harmincas években volt otthon, de már nem tudott beleillesz-kedni a környezetbe. Vágyódott ide vissza! – Rágondoltam: ez velem is meg -történhet? Lehetséges, hogy visszakívánkozzam ide, mivel otthon sok min-den és mindenki más lett? Jelenleg azt hiszem, hogy minden változás ellenére is könnyen beleélném magam az otthoni légkörbe. Egyelőre most nekem az a fő, hogy minél előbb hazamehessek! Szent Skolasztika napja: a bencés noviciátusra jelentkezés napja. Emlék-szem, apukával fogalmaztam meg a belépést, felvételt kérő kérvényem. Halo -gattam sokáig, de csak azért, mivel irtóztam már akkor, mint most is, a hiva talos iratoktól. Érdekes, hogy Vila Ipojucán érzem legrosszabbul magam, ha beszélni, szerepelni kell. Szűk kis helység, és az ilyen mindig szorítóan, fóbiásan hat rám! Heltai Béla Rióból átköltözött ide. Kért tőlem Bibliát. Mivel H[eltai] Anzelm-től még Rióban hiába kért. Szerinte két év múlva hazamehetünk. Nem kell félni a kommunizmustól. Kérdezem: nem lesz, vagy jó lesz? Ma vegyes házasság esküvőt tartottam a főoltárnál a Calvário templom-ban. Engedély nélkül; a plébánosnak sem szóltam. Lelkiismeretem nyugodt. Különben protestáns templomban esküdtek volna. Az öreg Tolozo házaspárnál hagytam mind filmfelvevő és -vetítő gépem (levetítettem nekik az eucharisztikus kongresszusról felvett filmem), mind fényképezőgépem, mind a filmeket. A német papoktól ugyanis a rendőrség házkutatáskor elvitt minden ilyesmit! Temetés Vila Ipojuca után, Vila Idán. A kis halott, Kiss Anti, 8 hónapos. Kb. két éve ugyanebben a családban temettem egy 13 hónapos kislányt. Kiss Anti az eléggé rendetlen hátsó kis házban volt felravatalozva. A konyhában. Zuhogó eső. Mindenki a ravatalozó-konyhába húzódott be. Milliónyi légy, sáros-nedves piszok, kissé pingás levegő, fojtott vizenyős meleg, gyertyafény és füst; szegénység. Sajnos, nem a szegénységet temetem, hanem a szegénység temettet! Ha jómódú családba látogat be a betegség, nem pusztít oly gyorsan, mint a szegényeknél. – Az időjárás is, e környezeten kívül, nyomottá, kedély-beteggé teszi az embert; az értelem lassabban mozog, a szív szabálytalanul dobog. Belépve egy ilyen ravatalozó-konyhába, úgy érzem, az a benyomásom, kényszerképeztem: magának a halálnak a háza, valamelyik hátsó kamrájába jutottam volna. Odakint hirtelen sötétedik; itt bent tehát még sötétebb lesz; az ajtón beosonó világosságot elnyelik a beállók, hogy ne ázzanak. Várni kell, amíg az eső eláll, vagy legalábbis lecsendesedik, hogy elindulhasson a halot-tas menet, gyalogos. A temető kb. 45 perces járás. Körben ülünk a szűk kony -
