Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 25 nuljanak.63 Pápa városa kiemelt színtere volt a 19. században a felekezeten belüli, neológok és ortodoxok között zajló hitvitának. Már az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc előtt Löw Lipót személyében jelentős neológ irányzatú rabbija volt a közösségnek, aki magyarul szólt a pápai zsidókhoz. A pápai izraelita irányzatok egymás mellett, egymással vitatkozva éltek a városban, egyházközségi szakadásra azonban csak 1875-ben került sor. A két irányzat közötti vita az 1869-es kongresszusi határozat utáni időszakban jól követhető egyrészt a Pápa városi tanácsülések jegyzőkönyveiben, illetve a Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyveiben. Az egymással szemben álló pápai neológok és ortodoxok a városi, és ha ott va-lamelyik félnek nem megfelelő döntés született, akkor a fellebbviteli ható -sághoz, a vármegyei vezetéshez fordultak jogorvoslatért. A viták néha tett -legességig fajultak, a hitközségi vezetők például az 1873. januári hitközségi elöljárói választások idején több alkalommal a városi rendvédelmi szervek fellépését kérték. 64 A városi vezetés és a vármegyei vezetés próbálta távol tartani magát a felekezeten belüli vitába való beavatkozástól, azt a hitközség belügyének tekintvén. Csupán a törvényes rend védelmét és a fellebbezési le-hetőséget kívánta biztosítani a két irányzat követőinek. „A városi hatóság az izr. hitközség belügyeibe avatkozni magát hivatottnak nem ismeri, s ehhez képest a választás megakadályozásába nem bocsátkozik, csupán csak a rend és csend fenntartására fog ügyelni – a választás ha tán törvénytelenül történ-nék, annak megsemmisítésére a netán jogsérelmet szenvedett félnek a törvényes ut mindenkor nyitva maradván” – határozott a városi tanács azon kérelemre, melyet a helyi izraeliták egy csoportja azért nyújtott be, „mert ál -lítólag egy párttöredék” elöljárósági választást kezdeményezett, ők pedig en nek akadályozását kérelmezték.65 1875-ben aztán megtörtént a hitközségen belüli pártszakadás. Az új hitközség létrejöttéről a városi tanácsülés a következő határozatot hozta: „ Pápa város izraelita lakosságának jelentős részéből »pápai izraelita vallásközség « néven az 1869. congressusi szabályok szerint újabban alakult hitközség, amely szabályszerűleg, önálló, a megfelelő terü-leti jogokkal felruházott autonom hitközséggé elismertetik, és a XI. izraelita községkerület tagjai közé felvetetik.”66 Az újonnan létrejött neológ hitközség rabbija a fiatal Klein Mór 67 lett, aki hamarosan a városi közélet egyik meg -63 Fejtő (2000), 82–90; Katz (1991), 20–22. 64 Pápa városi tanácsülés jegyzőkönyve , 1873. január 9., 19; 1873. január 17., 30; 1873. január 25., 50. MNL VeML V. 71. a.65 Pápa városi tanácsülés jegyzőkönyve , 1873. január 5., 17. MNL VeML V. 71. a. 66 Pápa városi tanácsülés jegyzőkönyve , 1875. április 3., 191. MNL VeML V. 71. a. 67 Klein Mór (Miskolc, 1842. július 7. – Nagybecskerek, 1915. március 29.) rabbi. Prágában ta-nult, ahol 1863-ban bölcsészdoktorrá avatták, és megszerezte a rabbi-oklevelet is. 1865-ben Miskolcon, később Ungváron működött. 1876 és 1880 között Pápán (Kiss Arnolddal együtt) rabbi, majd Nagybecskereken főrabbi (1880–1915). A zsidó hittudományok jeles
