Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Az elfeledett pénztörténész: Balogh Albin OSB (1887–1958) 213 re költöztek Budára, ahol a pénzverőházban laktak és dolgoztak; a hivatko-zott szövegrész tehát a budavári pénzverőházra, és nem a magánotthonukra vonatkozik. Balogh viszontválasza szerint ez pedig épp azt bizonyítja, hogy az új pénz idején a pénzverőmunkás a pénzverőházban dolgozott, és nem a pénzváltással foglalatoskodott.60 Hóman Bálint számítási módszerének helyességét röviddel később meg-erősítette Plank Sándor, a körmöcbányai pénzverde egyik vezetője is. Gya -korlati tapasztalatokra hivatkozva mutatta meg ugyanis, hogy kalapácsverés esetén egy munkás egy perc alatt két-három pénzdarab kiverésére képes, ha tehát ismert a kibocsátás mértéke, akkor elvileg meghatározható a pénzverdei létszám. 61A pénzváltók kapcsán a későbbi kutatás Hóman Bálint álláspontját fogad -ta el: általános az a vélekedés, hogy mivel korai forrásaink együttesen em -lítik őket, ezért azt kell feltételeznünk, hogy a két tevékenység ténylegesen és szorosan összetartozott, ebből pedig a pénzverde közelében komolyabb pénzváltó tevékenységre következtethetünk. A pénzváltókat és a pénzverő-ket (nummularii seu monetarii) hazai forrás először 1111-ben említi, de szer-vezetükről semmilyen adat nem áll a rendelkezésünkre. 62 Nem érintve most a budavári Kammerhof kapcsán kibontakozott „budai vitát”, az 1255-ös vá-sárvám valóban úgy rendelkezik, hogy az esztergomi pénzverők, amíg az új pénz verésén dolgoznak a műhelyben, ha feleségestől és családostól a várban laknak, a pénzverés idejére adómentességet élveznek, de azt követően áruik után adót kell fizetniük.63 Bármennyire is vonzónak és filológiailag megala -pozottnak tűnik Balogh Albin feltevése, történeti tényekkel mégsem bizo nyítható. 14. Szembekerültek a vitázó tudósok a történeti árstatisztika vagy ártörténet lehetőségeinek megítélésében is. A vita három feltétel ügyében bontakozott ki. Egyrészt az ezüstadatok aranyra történő átszámítása kapcsán túlzáso-kat rótt fel Balogh Hómannak, mondván az 1:10-es arányszám alkalmazá -60 Hóman (1916), 227, 271–272, 456, 459–460, 471–472; Balogh (1917), 78; Hóman (1917), 82; Balogh (1918a), 23. 61 Plank (1917). 62 Méri (1954); Zolnay (1965), 149–150; Györffy (1983), 334; Györffy (1987a), 869, 873– 874, 886–887; Györffy (1987b), 965, 973–974, 990; Kristó (1987), 1088–1089. Eszter -gomban, a királyi város területén előkerült pénzváltó mérlegek, valamint az 1162 nyarán elrejtett esztergomi éremkincs – amely valószínűleg az itteni pénzbeváltó hivatal készlete, vagy annak egy része lehetett – Esztergom pénzváltásban és pénzforgalomban betöltött rendkívül fontos szerepét mutatja. Az esztergomi pénzváltó mérlegek: Fettich (1968), 157–164; MRT 5, 153–154; Zolnay (1983), 112, 114. Az 1162-re keltezett esztergomi érem kincs: Király (1955). 63 Huszár (1958), 23–24; Kubinyi (2009 [1972]), 74; Györffy (1997), 141–143. A „budai vi tához”: Kubinyi (2009 [1972]), 72–73; Végh (2006), 269–273.
