Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Az elfeledett pénztörténész: Balogh Albin OSB (1887–1958) 203 és gazdaságtörténeti nézeteit vallotta.25 A későbbi kutatás (például Györffy György, Bolla Ilona) mindmáig a Hóman által megfogalmazottakat ismétli meg: azaz 110 pensa a szabad (liber) vérdíja, ez pedig nem azonos a szolga (servus) árával, értékével. 26 Balogh Albin állítása, mestéréével, Erdélyi Lász lóéval együtt valóban félreértelmezés volt. 3. Hóman Bálint a 11. századi forrásainkban felbukkanó pensa auri kifejezést – Rupp Jakab, Finály Henrik és Kováts Ferenc nyomán – aranypénzként ér-telmezte („megmért arany, tehát határozott súlyú aranydarab, aranypénz”), és a Kárpát-medencében a korszakban is forgó bizánci aranysolidussal azonosította. 27 Balogh Albin ezzel szemben úgy vélte, hogy bizánci aranypénz forgalma korántsem lehetett olyan jelentős, másrészt a Hóman által közölt hazai leletek későbbiek, így arra jutott, hogy a pensa auri eredendően számí-tási pénz volt, amelyet a korabeli magyar gyakorlat a bajoroktól vett volna át. Álláspontjának megerősítésére a szarvasmarha értékének alakulására hivatkozott: „1 marha (bos, iuvencus) = 1 pensa = 30 denár”. Balogh azt is vitatta, hogy az aranypénzeket miért nevezték volna „megmért”-nek, Hóman ezzel szemben filológusokra hivatkozva azt emelte ki, hogy a „megmért” jel-ző arra utal, hogy a pénzdarabot nem kellett minden vásárlásnál újra és újra megmérni, mint a veretlen aranyrudat. Ráadásul arra is felhívta a figyelmet, hogy szerinte Balogh félreértette a 12. századi krónikaszöveget ( „quorum [ti. denariorum] quadraginta Bisancius erat” ), amikor azt úgy fordította, hogy negyven denár összege a bizánci számítási mód, mert Bizáncban ilyen szá-mítási módot nem ismertek, tehát a helyes fordítás: „e denárokból negyvenet számítottak a bizáncira”. Ráadásul a penzaszámítás a bajoroknál egyáltalán nem ismert. Hóman összefoglalóan fenntartotta a pensa auri val kapcsolatos korábbi fejtegetéseit, mondván: könyvében részletesen sikerült bizonyítania azokat. Balogh viszontválaszában ismét előhozta a pensa auri kérdését: előadta, hogy a bisancius census kapcsán nem állította, hogy az Bizáncban használatos számítás, hanem azt a bizánci kereskedők magyarországi vásár-lásainál használatos számításként kell értelmezni, ezzel gyakorlatilag Hóman álláspontjához közelített. 28 A későbbi pénztörténeti irodalom (például: Huszár Lajos, Gedai István, Kovács László) egyértelműen Hóman Bálint értelmezését fogadta el, mivel numizmatikailag ez támasztható alá: Szent László (1077–1095) idejéből több olyan éremleletet is ismerünk, amelyben volt bizánci aranypénz. Ez pedig a bizánci arany jelentős hazai forgalmára utal, amely nyilvánvalóan szük-25 Draskóczy (2011), 43–44. 26 Bolla (1998 [1983]), 16–17, 24–26; Györffy (1983), 273, 456–458, 468–469. 27 Minderről részletesen: Hóman (1916), 158–167. 28 Balogh (1917), 74–75; Hóman (1917), 80; Balogh (1918a), 22–23.
