Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Az elfeledett pénztörténész: Balogh Albin OSB (1887–1958) 201 Hóman Bálint rögtön, ugyanabban az évfolyamban válaszolt, ahogyan ő fo-galmazta, Balogh Albin „ténybeli állításaira”, de nem kívánt a személyeskedé -sekkel foglalkozni. Balogh munkáját ismételten „szorgalmas értekezés”-nek minősítette, amelynek hibáira is rá akart művében mutatni.14 Hóman válasza újabb vitára indította Balogh Albint, aki a Numizmatikai Közlöny 1918-as év-folyamában tette közzé rövid helyreigazítását. Közleménye végén ismét vis z szautasította „H. személyeskedéseit, leszólásait”.15 Hóman újabb válaszában már úgy fogalmazott, hogy Balogh semmilyen új érvet nem hozott fel, ezért kárhoztatta vitapartnere vitázó módszerét. Megítélése szerint ez a tudomá-nyos polémia már nem érhet el célt, mivel a felek egymást meggyőzni, illetve a vitás kérdések ismeretét előmozdítani nem tudják, ezért a vitát a maga részéről lezártnak tekintette. 16 Most a négy közlemény, illetve Hóman művei alapján vegyük górcső alá Balogh Albin vitatott állításait, különös tekintettel a későbbi kutatási eredményekre. 1. Hóman Bálint már a Magyar pénztörténet ben azt rótta fel Balogh Albinnak, hogy Szent István denárait ő maga is féldenárnak tekintette, számításaiban mégis egész denárnak vette, így próbálta meg Finály Henrik (féldenár) és Pauler Gyula (denár) nézeteit összeegyeztetni.17 Balogh ezzel szemben mé -résekre hivatkozott, melyek szerint Szent István legsúlyosabb érméje 0,944 gramm volt, az átlagsúly még a 0,8 grammot sem érte el, így az a bajor félde-nárnak felel meg. Ő csak a könnyebb számítás érdekében vette a denár súlyát 1 grammnak, egyébként is a német denár súlyosabb volt: 1,4 gramm. Hóman jogosan jegyezte meg később, hogy miközben Balogh felismerte Szent István akkor ismert ezüstpénzeinek féldenár mivoltát, művében ezt követően még-is 1 grammos denárokról írt. Viszont Balogh mereven kötötte magát ahhoz a nézetéhez, hogy bár szerinte Szent István pénzei a bajor féldenároknak fe-lelnek meg, forrásaink nem ismernek obolust, ráadásul a mintául szolgáló ba -jor (regensburgi) denár esetében is jelentős metrológiai ingadozásokat lehet tapasztalni. 18A pénzláb és a pénznem kérdésében az elmúlt évszázad során is eltérő vé -lemények láttak napvilágot. Hóman nyomán Huszár Lajos mindvégig óvako -dott attól, hogy korai ezüstpénzeinket denárnak nevezze, katalógusában in -kább „ezüstpénz”-ként szerepeltette őket. Huszár érzékelte, hogy bár súlyuk szerint ezek az érmék féldenárok (obolusok), mégsem lehet őket obolusnak 14 Hóman (1917). 15 Balogh (1918a). 16 Hóman (1918). 17 Hóman (1916), 180–181 (3. jegyzet). A régebbi irodalom: Finály (1867), 67; Pauler (1899), 406–407 (124. jegyzet).18 Balogh (1917), 73, 75, Hóman (1917), 79, 81. A vitatott rész(ek): Balogh (1912), 21, 31.
