Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
200 Gyöngyössy Márton szerének ismertetésére, majd az ekkor használatos márkák és számítások tárgyalására. Balogh részletesen elemzi az egyes pénznemek vásárlóértékét, mindezt összehasonlítva a saját korában használatos koronaértékkel. A fenn-maradt okleveles anyag aránytalanságainak köszönhetően ártörténeti fejte -getései közül a földértékre vonatkozóak a terjedelmesebbek, de foglalkozik a bor, a szarvasmarha, a ló és a sertés árával, majd kitér ipar- és kereske-delemtörténeti vonatkozásokra. Vizsgálódásaiba bevonja a Mária szicíliai ki -rályné végrendeletének végrehajtásáról, illetve az Endre herceg nápolyi ud -vartartásáról szóló számadásokat is. Figyelmét nem kerülték el a bíráskodás költségei és a bírságok sem. Balogh kiadott okleveles adatokból dolgozott, és erőteljesen támaszkodott Szekfű Gyula pénztörténeti oklevélközléseire, amelyeket a jegyzetek tanúsága alapján jól hasznosított.9 A tudós paptanár tanulmányának végkövetkeztetése ma is helytálló: „I.Károly gazdasági poli-tikája nélkül aligha beszélhetnénk ma a visegrádi congressusról, mely szolid alapot vetett Nagy Lajos imperiális politikájának, sőt hazánkat máris nagyhatalom polczán mutatta be”. 10 Balogh Albin fontos módszertani megállapítást tett második tanulmányá-ban akkor, amikor egy lábjegyzetben elismerte, hogy a numizmatikai anyag -gal behatóbban nem foglalkozott, s azt is hozzáteszi, hogy azért sem, mert „ezzel, valamint az aranypénz és valuta kérdésével, értesülésem szerint, már úgyis foglalkozik Hóman Bálint úr”. 11 A következő évben valóban meg is jelent Hóman Bálint monumentális pénz történeti műve, a Magyar pénztörténet . Hóman kilenc jegyzetben és a bibliográfiai összeállításban is hivatkozik Balogh Albin Árpád-kori pénz-történetére, sőt két jegyzetben és a bibliográfiában már Balogh előző évben közölt Anjou-kori művét is szerepelteti.12 Balogh ennek ellenére mellőzöttnek érezte tanulmányait, és sértetten, a Numizmatikai Közlöny 1917-es évfolya-mában közölt rövid hozzászólást Hóman Bálint pénztörténetéhez. Bevezető -jében elismerően nyilatkozott Hóman művéről, azt „az első nagyobb arányú magyar pénztörténet”-ként értékelte, de egyúttal szóvá tette, hogy szerinte vele kapcsolatban Hóman személyeskedik, eredményeit mellőzi, illetve „té-ves” idézetek alapján támadja. Hozzászólása végén ismét aláhúzta a „Magyar pénztörténet” rendszerességét, nagy anyagát, mondván „megbízható és pon-tos eredményekre a gazdaságtörténet csakis a numizmatika támogatása mel lett számíthat”. 13 9 Szekfű (1911). 10 Balogh (1915), 159–160. 11 Balogh (1915), 110 (6. jegyzet). 12 Hóman (1916). Hóman hivatkozásai Balogh Árpád-kori művére: 17 (1. jegyzet); 18 (1. jegyzet); 33 (11. jegyzet); 83 (1. jegyzet); 109 (1. jegyzet); 161–162 (3. jegyzet); 180–181 (3. jegyzet); 268 (1. jegyzet); 475 (1. jegyzet); 682. Hivatkozások Balogh Albin Anjou-kori pénztörténeti művére: 387–388 (1. jegyzet); 475 (1. jegyzet), 683.13 Balogh (1917).
