Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
20 Schilde René Tehát 1867 után a keresztény felekezetek érintett diákságának össztömege kevesebb, mint kétszeresére nőtt (kivéve a reformátusok és görögkeletiek), addig a zsidó diákoké majdnem a hatszorosára ugrott fel. A zsidó beiskolázás legnagyobb expanziója közvetlenül az 1867-es kiegye-zést követő másfél évtizedben történt meg, a zsidó diákok száma összlétszá -mukhoz képest megkétszereződött, a keresztény társaikénak négy-ötszörö -sét érte el. Ez azt jelenti, hogy míg a keresztény fiataloknál a középiskolába járás szinte privilégiumnak számított, addig a zsidó fiataloknál 1880-tól min-den hetedik, a századfordulótól minden ötödik járt középiskolába (gimná zium vagy reáliskola). 46 Ferdinandy Katalin az általa vizsgált 13 elitiskola felekezeti megoszlásá-nak sajátosságait is feltárta, illetve a felekezeti arányok egymáshoz viszonyí -tott időbeli és tendenciális változásait is szemléltette. Az izraelitákra vonat -kozóan megállapította, hogy világosan kimutatható az 1867-es emancipáció utáni térnyerésük, a vizsgált elitiskolák esetében ez az 1867–1884 közötti időszakra nézve 6%-os növekedést jelent, viszont azt is kimutatta, hogy 1884 után majdnem 7%-ot, az 1867–1876 közötti időszakban mért aránynál ala-csonyabb szintre esik számarányuk. Az összes felekezetre vonatkozóan meg -állapította, hogy az 1876–1884 közötti időszakban törés figyelhető meg, ami az evangélikusoknál és reformátusoknál gyors csökkenést, az izraelitáknál gyors növekedést jelent. A szerző az izraeliták katolikus, evangélikus, refor-mátus iskolákban kimutatott térnyeréséből három dologra következtetett: 1. a zsidóság elsősorban a református és evangélikus elitiskolákat része sítette előnyben; 2. a két felekezet a katolikusoknál liberálisabb iskolapolitikát folytatott 1867–1884 között, nem korlátozta az izraelita tanulók felvételét, és később is csak enyhén, hiszen itt a nagy térnyerést nem követte jelentős csökkenés; 3. olyan iskolák alakultak a környéken, amelyeknek elszívó hatása a megfigyelhető változásokat befolyásolhatta. 47 Látni fogjuk, hogy pápai vonatkozásban ezek a tendenciák nem teljesen fe-lelnek meg az országos adatoknak. A zsidó diákok emancipáció utáni térnye -rése a pápai felekezeti középiskolákban, így a pápai bencés iskolában egyér -telműen kimutatható. Az 1867–1884 közötti időszakban a pápai adatokat megvizsgálva azonban az nem nyer bizonyítást, hogy a pápai zsidó családok elsősorban a református kollégiumot választották volna a bencés algimná-ziummal szemben az alsó négy középiskolai osztályt illetően. Jelentősebb tö-réspontot is elsősorban az 1878-ban indított reáliskolába átvándorló diákok száma jelentett. Az is tény azonban, hogy az iskola megszűnése után a korábbi, 1877/1878-as számarányok nem álltak már vissza. 46 Karády (1997), 180–181. 47 Ferdinandy (1995), 672–676.
