Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 21 Ferdinandy azt is megállapította, hogy míg a legtöbb elitiskolában 1884-et követően hirtelen és drasztikusan csökkent az izraeliták részaránya, addig a pápai reformátusoknál például csak némiképp esett vissza arányuk, de nem olyan mértékben, mint a többségnél. A történész vizsgálta ennek a változás-nak lehetséges tényezőit is, és kizárta azt a két tényezőt, hogy az 1884 utá -ni csökkenés oka a zsidóság összlakosságon belüli arányának változásával, vagy az adott városban megnyíló új iskolák elszívó hatásával lenne össze-függésben. A változások legfőbb okát az elitiskolákban megjelenő megszorí -tó intézkedésekben kereste, amelyek korlátozhatták az izraeliták felvételét. Ferdinandy a pápai református kollégiumra vonatkozóan azt a megállapítást tette, hogy „elvi okokból” nem akarta megállítani az izraelita felekezetűek beáramlásának folyamatát, míg a protestáns iskolák egy része nem tudta megállítani ezt a folyamatot. Ugyanakkor Ferdinandy kutatásai alapján a ka-tolikus iskolák döntő többségének sikerült intézkedéseivel a saját vallásúak abszolút fölényét biztosítani. 48 Pápán az 1884-et követő néhány évben a középiskola alsó négy osztályára vonatkozóan kimutatható, hogy a református kollégiumban a zsidó diákok száma és számaránya csökkent, ugyanakkor a bencés algimnáziumban ezzel egyidejűleg nőtt. Az alábbiakban azt is látjuk majd, hogy Pápáról éppen az 1880-as években vándoroltak el zsidó családok, tehát ez is szerepet játszha-tott a csökkenésben, legalábbis a református kollégiumra vonatkozóan. Ferdinandy Katalin azon állítását, hogy a pápai református kollégium elvi okokból nem akarta megállítani az izraelita felekezetűek beáramlását, Pölös-kei Ferenc is alátámasztja. Utal arra az 1880-as évek közepén egyházkerüle -ten belül lezajló konfliktusra, amelyben a pápai tanári kar tiltakozott az egy -házkerületi közgyűlés azon terve ellen, hogy a nem református felekezetűek számára emelt tandíjat határozzon meg. „A protestáns egyház ez alapon jog-gal hivatkozott mindig arra, hogy tanintézeteit nemcsak saját hívei részére tartja fenn, hanem általános közreműködési feladatot teljesít, midőn iskoláit, minden nyelvkülönbség nélkül megnyitja a tanuló ifjúság előtt... Ezen irány-tól való eltérést károsnak tartjuk, és főiskoláink érdekeivel ellentétesnek látjuk azt, hogy nálunk a tanulók vallásuk szerint osztályoztassanak” – idézi a történész a pápai református kollégiumi tanári kar állásfoglalását, melynek következtében a terv le is került a napirendről. 49 Ferdinandy katolikus iskolákra vonatkozó azon állítása, hogy a katoli-kus iskolák bizonyos intézkedésekkel, így például számos ösztöndíj létre -hozásával próbálták a saját vallásúak fölényét biztosítani intézményeikben, némiképp bizonyítást nyer a levéltári források tükrében. A pápai bencés al-gimnázium levéltári anyagában az 1880-as évektől kezdve jelentős részt ké -48 Ferdinandy (1995), 681–682. 49 Pölöskei (1981), 369.
