Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Várkonyi Hildebrand a szegedi egyetemen (1929–1940) 187 vagyis átlagosan mintegy 78-an vettek részt egy-egy előadáson. Az előadások tematikája és a szervezés gondossága mögött Várkonyi Hildebrand érhető tetten. Az előadások napjain a megjelent szülők gyermekeit külön tanterem-ben gyűjtötték össze, ahol addig, amíg a szülők az előadásokat hallgatták, a gyermekek tanítói felügyelet mellett játszottak.112 A Szegedi Pedagógusok Köre rövid két év igen intenzív és sikeres működése után 1938. január 23-án Szegeden országos szervezetté alakulva a Magyar Nevelők Egyesülete név felvételét határozta el: „nemcsak Szeged, hanem az összes magyar nevelőket kívánja egy táborba gyűjteni [...] immár országos keretek között működni kí-vánó egyesület az egyetemes magyar nevelésügyet kívánja szolgálni”. Elnök ké Várkonyi Hildebrandot választották meg. 113 Várkonyi professzor a szegedi tankerület nevelői részére tartott pe-dagógiai továbbképző tanfolyam keretében 1936. január 14-én A gyermeki idegrendszer címmel tartott előadást,114 amelyben felhívta a figyelmet, hogy a pedagógusnak fontos kötelessége a gyermek fejlődését figyelemmel kísérni. A gyermeklélektan két fejlődési törvényt ismer: az egymásután és a változás törvényét.115 Minden lelki tevékenységnek megvan a maga ideje, amit siettetni vagy késleltetni nem lehet.116 Ha a gyermek természete hirte len megváltozik, nem azt kell néz ni, hogy a gyermek rossz, hanem meg kell vizsgálni az idegrendszerét. A gyermekre nagy kihatással van a környezet: nincsen olyan dolog, ami a gyermek lelkében ne hagyna nyomot.117 Február 11-én a gyermek lelki életéről tartott előadást a továbbképzés résztvevői szá-mára. Ismertette a gyermeki lélek fejlődési fázisainak felosztását Charlotte Bühler nyomán. Részletesen bemutatta az egyes korszakok jellemző ténye-it és azokat az eszközöket, amelyekkel a gyermeki lélek fejlődésének egyes korszakaiban a lelki élet fejlődését irányítani lehet.118 Szintén a pedagógiai továbbképző tanfolyam keretében 1936. február 22-én A kamaszkor problémái a gyermek életében címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy az ifjúkort kritikus kornak nevezik, mert ilyenkor a gyermeknek úgyszólván teljes szervezete megváltozik, új személyiség van kialakulóban az önállóság felé. Ilyenkor kezd titka lenni a gyermeknek, s a serdülők az elégedetlenség korszakába kerülnek. A serdülés nem más, mint a szervezetnek egy újabb célra való megszervezése. 119 Ismertette az ifjúkor lelki jelenségeit: az elmé -lyülő érzelmi életet, az értelmi élet radikalizmusát, szkepszisét, az erkölcsi 112 SzN 12 (1936) márc. 28. 2.; Dm 12 (1936) márc. 28. 5.113 SzÚN 20 (1938) jan. 25. 5.; SzN 14 (1938) jan. 25. 5.; Dm 14 (1938) jan. 25. 6.114 SzN 12 (1936) jan. 9. 3.; Dm 12 (1936) jan. 9. 5.115 SzN 12 (1936) jan. 15. 4.116 SzÚN 18 (1936) jan. 15. 2.117 Dm 12 (1936) jan. 15. 6.118 SzN 12 (1936) febr. 12. 4.; SzÚN 18 (1936) febr. 12. 4.119 Dm 12 (1936) febr. 23. 7.
