Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 19 felekezeti gimnázium viszont csak 1919-ben nyílt meg. 40 Többek között Zsig -mond Anna mutatott rá ennek okaira. A dualizmus kori zsidóság gondolko -dásmódját alapvetően meghatározta az a felfogás, hogy a Magyarországon élő zsidók izraelita vallású magyarok. Ebből az asszimiláns magatartásmód-ból fakadóan aztán a magyarországi neológ zsidók és az ország nyugati ré -szén élő ortodoxok is a magyarosodás programját támogatták. Éppen ezért az 1868-as zsidó kongresszuson a neológ irányzat ellenezte egy magyar zsi-dó középiskola felállításának tervét, mert abban az asszimiláció akadályát látták, és attól tartottak, hogy az szegregációhoz vezethet. 41 Ebből a szem -pontból is nagyon tanulságos pápai vonatkozásban az ortodox hitközség által 1878-ban indított, más szemléletet követő, rövid életű reáliskola, illetve az 1899-ben elindított izraelita polgári iskola, amelyekről a továbbiakban még szó esik majd. A budapesti neológ zsidóság előszeretettel adta be gyermekeit állami vagy más felekezeti iskolákba, mert úgy vélték, így biztosíthatják gyermekeik számára a magyar elitbe való belépést. 42 Karády szerint is tény, hogy a dualizmus korában már egyre inkább az érettségi nyitotta meg az utat az úri középosztályba való belépéshez, miközben az egyetemi tanulmányok végzésének kizárólagos előfeltétele volt.43 Véleménye szerint Magyarországon az oktatás olyan sokfajta társadalmi funkciót nyert, mint Nyugaton sehol sem. A 20. század elejére elengedhetetlenné vált az érettségi ahhoz, hogy valakit az úriemberek osztályába soroljanak.44 A zsidó családok jelentős része úgy gondolta, hogy ennek garanciája az állami, illetve más felekezeti intézmény-ben szerzett érettségi bizonyítvány. 1914 előtt a magyar zsidóság az ország professzionális és alkotó elitjének számottevő részét képezte. A beiskolázás a zsidó társadalmi stratégiák egyik legfontosabb eleme volt, amely megcé-lozta az osztály- és státusmobilitást, illetve a kulturális asszimilációt – állítja Karády Viktor. 45 Karády értékelése alapján a kiegyezést követő ún. „iskolai depresszió” kü -lönbözőképpen jelentkezett az egyes felekezeteknél, e tekintetben nagy az el -térés a zsidók és a keresztények, illetve a keresztény felekezeteken belül az evangélikusok és a többi felekezet között. Amíg a keresztény diákok abszolút számai az elit középiskolákban a kiegyezést követő években vagy csökkentek (unitárius, görögkeleti) vagy csak jelentéktelenül növekedtek, addig a zsidó-ké megháromszorozódott. Az 1890 után kimutatható expanziós időszakban is eltérőek az arányok: míg a keresztény csoportok elitközépiskolai részvé-tele felével-kétharmadával nőtt, addig a zsidóké ismételten megduplázódott. 40 Ferdinandy (1995), 671. 41 Zsigmond (1999b), 78–79. 42 Uo., 81. 43 Karády (1997), 96. 44 Karády (1997), 112. 45 Karády (1997), 145.
