Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
A pannonhalmi bencés szerzetesség újraindulása... 143 halmi” szerzetesközösséget, amely – Molnár Szulpic feltételezésével szemben nem Szent Márton hegyén, hanem – Győrött élt. 81 Ha az említett jezsuita diákok mindegyikét nem is tudjuk azonosítani, az anyakönyvnek és a győri diák-kongregáció albumának a bejegyzései alapján ennek a csoportnak a nagyobb részét igen. – 1652-ig bizonyíthatóan hét olyan győri jezsuita diák akad, akik bencés szerzetesek lettek, de személyüket mindeddig homály fedte. Bizonyosan az 1639. évben léptek a győri diákok közül a bencés rendbe: Nagy Pál, Uhalovicz (Blaskovicz, Vlakovicz) Dániel, Cziki György, aki addig a jezsuita kollégium orgonistája volt, Pulay (Pulyay) Ferenc Tamás és való-színűleg nem a gimnázium, hanem az akadémia diákjaként és a jezsuita diák társulat tagjaként a már említett Johann Seiffrid.82 Nagy valószínűséggel ehhez az 1639-ben (esetleg a következő évben) bencéssé lett csoporthoz tar-tozott még Melegh Ferenc (Bonifác), illetve a bencés névsorból már ismert No -vak (Nováky) István és Dianezevicz (Diener) Benedek. Nem kizárható, hogy szintén 1639-ben már a (leendő) bencések közé számította a jezsuita jelen-tés az ismert Olasz Istvánt és a csak a győri diákkongregációs album alapján bencésként azonosítható Czatary Györgyöt, akikről tudjuk, hogy 1646-ban, illetve 1643-ban már rendtagok voltak. Ez mindösszesen tíz bencés rendtag ahhoz a 12 fős létszámhoz képest, akikről a jezsuita éves jelentés beszámol. Az 1652-ig Győrben iskolázódó későbbi rendtagok közül azonosított további öt fővel – Domonyay Gáspárral, Kösögy Pállal, Tapolczany Miklóssal, Sárvá-ry Györggyel/Gergellyel (Odóval) és Moricz Mihállyal – együtt már tekinté -lyes létszámú csoport a győri gimnázium és az újrainduló főapátság életének sokrétű kapcsolatát sejteti, ami a rövid életű akadémia megszűnése után is szoros kellett, hogy maradjon. A bencések és a szentmártoni főapátok győri jelenléte folyamatos volt; a jezsuitákkal való nexust pedig például az is mu-tatja, hogy egy évtizeddel az újraindulás után, 1649-ben a diákkongregáció tiszteletbeli elnökéül, praefectus ául választották Magger Placid (korábbi bencés novíciusmestert, ekkori) főapátot. 83 Az ismert bencés hivatások a győri kollégiumból a későbbi években is bizonyára kimutathatók lesznek. Az eddig ismert szerzetesek nációmegosz-lása vegyes, bár a magyarok vannak többségben, de akad horvát és szlovák 81 PRT IV, 89, alighanem a vonatkozó (és a szerző által közölt) forrás félreértéséből adódóan állítja, hogy Pannonhalmán éltek a szerzetesek. 1639. márc. 2., Győr, Pálffy Mátyás főapát levele Anton Sauthernek, Anton Wolfradt bécsi püspök titkárának, uo. 790–791 (Oklevél-tár 138.). A tihanyi apátság bencés szerzetesközösségének helyreállítását javasló levél -részletben Pálffy a saját, frissen felállított konventjére utal, amely „itt” („hic”) – ti. a levél kelethelyén, azaz Győrben – már tíz taggal működik. (A kipontozással jelölt hiányokkal kiadott levélfogalmazvány közlésében a fejregeszta is félrevezető: a levél címzettje ugyan-is – amint ez a közlés végén kiderül – nem Wolfradt püspök, hanem annak titkára volt.) 82 PFKK Liber Sod. Iaur. 12v–13v, PRT IV, 98, 677.83 PFKK Liber Sod. Iaur. 23v.
