Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
144 Kádár Zsófia is közöttük. Későbbi pályájukról keveset tudunk, néhányan egész biztosan lelkipásztori szolgálatot is elláttak, sőt, a renden belül vezető tisztséget is vi-seltek. Olasz István személye korábban is ismert volt, akiből bakonybéli apát és csepregi plébános lett. Tapolczany Miklósról azonban csupán a győri anya-könyv tartotta fenn, hogy 1668–1670 között a Szent Márton-hegyi monostor elöljárója (superior) volt. Összegzés A Szent Benedek-rend 17. századi magyarországi újraindításának történeté-ben még számos részlet vár feltárásra. A jezsuita források bevonásával, a nem -zetközi kapcsolatrendszer: a monostor-vita és Romanus Hay munkájának felidézésével, és a részben már ismert (kiadott) források újraolvasásával ta-lán sikerült felkeltenem a figyelmet az 1639 körüli különleges eseményekre. Egyrészt a bencés rend felélesztésének hátterében olyan nemzetközi, főként osztrák hatás is felsejlik – ezúttal is csupán Anton Wolfradt bécsi püspök, kremsmünsteri apát szerepe került elő –, amely mindeddig nem kapott kel-lő figyelmet. Habár Molnár Szulpic rendtörténeti munkája (és ennek nyomán Szakály Ferenc összefoglalója) is utal rá, hogy Wolfradt püspököt mint a 17. század elején megszerveződő, de rövid életűnek bizonyuló osztrák bencés congregatio elnökét éppen az tette érdekeltté a Szent Márton-főapátság és a magyarországi bencés szerzetesi élet újjáélesztésében, hogy ebben is az osztrák bencés monostor-szövetség erősítését látta.84 Másrészt a jellegze -tes magyar viszonyok: a sajátos törvényi, jogi háttér, a birtokviszonyok és a török fenyegetettség olyan helyzetet teremtettek, amelyben nem a bencé-sek visszaállításának „támogató” és „ellenző” tábora rekonstruálható, ha -nem számos, egymást részben erősítő, részben gyengítő érdekcsoport – az utolsó főapát-kormányzó és rokonai, barátai; Pázmány Péter érsek és a ma-gyar világi papság tagjai; a bizonytalan szerepű Draskovich György győri püspök; a (győri) jezsuiták – bontakozik ki. Hogy az „elenyészett” bencés ja-vakra érthetően aspiráló győri jezsuita kollégium mégis a bencés szerzete -si élet újraszerveződésének, utánpótlása biztosításának egyik alapja lett, azt csak a helyi viszonyrendszer, mikrokörnyezet feltárása révén érthetjük meg. A nagy „nemzetközi” kontextus, a monostor-vita ugyanis éppen afelé mutat-na, hogy a bencés javak az egyedül hatékonynak ítélt Jézus Társasága intéz -ményrendszerének bővülését szolgálják. A győri kapcsolat annál is inkább 84 PRT IV, 34–39, Szakály (1996), 19. Pálffy Mátyás 1638. dec. 8-án Melkben tette le bencés szerzetesi fogadalmát Wolfradt kezébe, amelyben magára nézve kötelezőnek ismerte el az osztrák bencés congregatio statútumait is. Habár Molnár Szulpic szerint ez nem jelentette azt, hogy a pannonhalmi főapátság az osztrák congregatio tagjává vált, vö. PRT IV, 39, 41.
