Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
A pannonhalmi bencés szerzetesség újraindulása... 141 E jezsuita beszámoló szerint tehát – az eddig elmondottak fényében meglepő módon – a győri gimnáziumi diákokból került ki Pálffy Mátyás főapát első konventjének java, akik novíciusmestere (a fentebb idézett Dobronoki György szerint is) Magger Placid volt. De ez még nem minden. 1639-ben a győri kol-légiumban még egy különös fejleményről tanúskodnak a források: 72 egyetlen tanévig (1638/1639) Győrben akadémia is működött bölcsészkarral és teoló-giai alapképzéssel. A bölcsészkar dékánja Leonardus Rolin atya, a kazuiszti -ka és kontroverzteológia professzora volt, Wesselényi Miklós metaphysicát, Tanyi Mihály physicá t, Lucas Krajachich logicá t, Andreas Guetsoldt ethicát és mathematicá t, Georg Tanner pedig héber nyelvet tanított.73 Az immáron felsőfokú oktatást is nyújtó jezsuita intézmény feltehetően megnövekedett diákságának vallási igényeit szintén egyedül ebben a tanévben két diákkong-regáció is kiszolgálta: az addig is fennálló társulat jezsuita elöljárója Johann Guilielmi volt, 74 míg az újonnan szerveződött (és valószínűleg csak a gimná -zium alsóbb, grammatikai és talán poétika osztályai számára nyitott) „ki-sebb” diáktársulatot a kongregációk vezetésében igen tapasztalt Holovics Ádám páter (mellesleg a nemesi konviktus régense) vezette.75 Az új oktatási keretek létezésének „indirekt” bizonyítéka, hogy az 1630-tól vezetett gimná-ziumi anyakönyvben az 1639. évhez utólag a „deest totaliter” bejegyzést írták be, 76 ami alighanem azzal magyarázható, hogy 1638/1639-ben egy teljesen új anyakönyvet kezdhettek el vezetni, amely azonban a felsőbb fokú képzéssel együtt elenyészett. Az akadémia léte és a feltűnő időbeli párhuzamosság felveti a kérdést: va-jon nem a bencés novíciusok jelenléte motiválta-e a jezsuita rendi vezetést arra, hogy – alig néhány évvel a nagyszombati egyetemalapítás után – Győr-ben is akadémiai képzést indítson? Vajon a feltételezett személyi összefonó -dások és a győri kollégium elégtelen fundációjából is levezethető valamiféle remélt anyagi haszon közrejátszott-e a győri oktatás kiterjesztésében? Utóbbit a fen tebb említett érdekek miatt kézenfekvő feltételezni. Sajnos az anyakönyv híján éppen 1639-ből nem ismerjük az akadémiai hallgatókat, csupán egyva-lakiről feltételezhetjük megalapozottan, hogy itt tanult: Johann Seiffridről, aki 1639-ben mint „liberalium artium et philosophiae candidatus” tűnik fel a je-zsuita diákkongregáció tagkönyvében, és akiről tudjuk, hogy Seiffrid Imre néven bencés szerzetes, ekként 1646-ban főmonostori alperjel, 1647-től pe-72 Pontosabban egyedül a jezsuita rendtartomány éves személyi katalógusa: Lukács II, 506. 73 A professzori karból 1640-ben mindenki, Rolin, Wesselényi, Tanyi, Krajachich, Guetsoldt és Tanner egyaránt a nagyszombati egyetemre lett áthelyezve (részben visszahelyezve) a győrivel egyező katedrákra, vö. Lukács II, 728, 788, 768, 649, 606, 767. 74 Lukács II, 506, PFKK Liber Sod. Iaur. 12r. 75 Lukács II, 506. 76 PFKK Cat. Iaur. I. 46v.
