Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
138 Kádár Zsófia illetve a győri jezsuita kollégium sorsa. A győri kollégium alapítványával kap-csolatban érdemes még egy kitérőt tenni: a lébényi apátság javainak sorsát is érinteni. Veszprémvölgy mellett a győri kollégium számára eleinte a lébényi apát-sági javak megszerzése kecsegtetett sikerrel. A 16. század folyamán más bencés monostorokhoz hasonlóan elnéptelenedett lébényi apátság szintén világi papi javadalomként működött. A javadalmat 1587-ben a befolyásos ki-rályi titkár (egyben Himmelreich György édesapja), Tiburtius Himmelreich szerezte meg unokaöccse, Baksay István számára,59 taníttatása költségeinek fedezésére.60 Baksay mint a győri székeskáptalan tagja, rábaközi főesperes -ként, bakonybéli és lébényi apát-kormányzóként hunyt el 1631. április 23. és 29. között.61 Fennmaradt végrendelete tanúsítja, hogy felelősséget érzett apátsága, annak romos temploma és monostorépülete iránt, mivel a felújítás költségeire rendelte eladásra szánt győri házának teljes vételárát, 300 tallért hagyott a lébényi templom liturgikus felszerelésére, kehely és ámpolna be-szerzésére. Továbbá „bencés rokonszenvét” és Himmelreich Györggyel való szoros, rokoni-baráti viszonyát tükrözi, hogy a szentmártoni monostortemp-lomnak 100 tallért, annak egy oltárára további 200 tallért; továbbá magának Himmelreichnek 200 aranyat, 12 nagyobb kanalat, egy aranyláncot, egy ara-nyozott boroskancsót, három lovat, 1000 forintnyi régi kintlévőségét hagyta, és elengedte neki minden tartozását. A végrendelet a jezsuitákról egyáltalán nem tesz említést 62 – Belecius Péter győri rektor több, 1632-ben kelt folya modványa, 63 és Pázmánynak az ezek nyomatékosítására írott két, 1633-ban kelt levele64 csak azért kérik Baksay végrendeletének két végrehajtóját, Him -melreich Györgyöt és Nagyfalvy Gergelyt a lébényi templom felújítására és 59 Baksay István 1587-től élvezte a lébényi apátság javadalmát; római tanulmányai után 1597-től győri kanonok, mesterkanonok, majd rábaközi főesperes (1602-től) volt. 1611-től emellett bírta a bakonybéli apátságot is. Bedy (1938), 395–396. 60 PRT XII/B, 215.61 Ez kiderül végrendeletéből: Baksay István bakonybéli és lébényi apát, rábaközi főesperes végrendelete, amelyet írásba foglalt a káptalan által kiküldött két tanú, Nagyfalvy Gergely választott szerémi püspök, zalavári és kapornaki apát, illetve Füley [Farkas] Tamás pili-si apát, komáromi főesperes 1630. okt. 8-án, és amelynek kiegészítését ugyanők írásba foglalták a még élő testáló kérésére 1631. ápr. 23-án. Az elhunyt végrendeletét a győri székeskáptalan megerősítette 1631. ápr. 29-én. A végrendelet kijelölt végrehajtói az emlí-tett tanúk és Himmelreich György pannonhalmi főapát. Jelzet: GyEL GyKHL Lad. 302. Nr. 29065.62 Ahogy ezt legutóbb Kiszeli Lajos leírta (Kiszeli [2008], 42–43) feltehetően Barcza Leán -der korábbi, megalapozatlan állítása alapján, amelyet maga a végrendelet cáfol, és amely szerint „Baksay István ugyanis – az okát egyelőre nem tudni, hogy miért – végrendeleté-ben (1631) az időközben Győrött megtelepedett jezsuitákra hagyta a templomot birtoká val együtt.” Barcza (1929), 19. 63 PRT IV. 768 (Oklevéltár 113.), 768–769 (Oklevéltár 114.), 770 (Oklevéltár 116.).64 Hanuy II, 400–401. (Nr. 817., 818.)
