Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
126 Kádár Zsófia Az újraindulás története azonban – szintén Molnár Szulpic nyomdokain, de az ő értelmezési keretén túllépve – új, tágabb kontextusba is ágyazható. Maga Molnár is említi „Hay Román” bencés szerzetes nevét, aki 1636-ban a szélütés után lábadozó Himmelreich főapát-kormányzó levelét továbbította Anton Wolfradt bécsi püspöknek, kérve, hogy járjon közben helyette és nevében a bencés rend magyarországi visszaállítása érdekében.12 Romanus Hay 1648-ban kiadott munkájában (Aula Ecclesiastica et Hortus Crusianus) egy rö-vid fejezetet szentelt a témának: „milyen alkalomból lett Szent Benedek rend -je 1636-ban és a következő években Magyarországon visszaállítva”. 13 Hay gondolatmenetét Molnár Szulpic híven követi, állításait kritika nélkül fogadja el. 14 A rendtörténet és a rendtörténeti kutatás azonban nem fordított külö -nösebb figyelmet a szerző, Romanus Hay kilétére, holott a Szent Márton-mo -nostor újraindításának epizódját műve ahhoz a vitához kapcsolódva említi, amely 1630 körül bontakozott ki, és „monostor-vitaként” (Monastery Controversy) vált ismertté.15 A szövevényes eseménysort e történeti háttér felvázo lásával érdemes kezdenünk. A monostor-vita és előzményei II. Ferdinánd mint osztrák főherceg, német-római császár és magyar király ellenreformációs programja saját korában és a történetírásban is jól ismert. Jezsuita gyóntatója, Wilhelm Lamormaini (1570–1648) a harmincéves hábo-rú küzdelmei közepette is mindvégig kitartott a birodalom protestáns feje -delmeivel való kompromisszumokkal szemben az (erőszakos) ellenreformá -ció megvalósítása mellett. Az 1620-as évek közepén az uralkodó figyelmét még elsősorban saját országai (a Habsburg örökös tartományok és a Magyar Királyság) kötötték le. A rekatolizáció folytatására az 1626–1627 során el-ért katonai sikerek (lutteri csata, lübecki béke) motiválták: a saját tartomá -nyaiban elért rekatolizációs eredményei fordították „küldetésének” a biro sem a forrásokban, sem a szakirodalomban mindeddig nem találtam meg. Az 1637/1638. évi országgyűlés történetét összefoglaló munka az egyházi javak elidegenítésének, elzálo-gosításának tilalmát általánosságban véve említi a királyi propozíciók között, lásd: Ötvös (1914), 13. (A munkára Pálffy Géza hívta fel a figyelmemet, segítségét ezúton köszönöm.) A rendek azonban akár hivatkozhattak is az előző évszázadok vonatkozó törvénycikkeire, amelyek előírták, hogy Magyarországon csak magyarok viselhetnek egyházi javadalma-kat, az 1637/1638. évi diétához képest legutóbb: 1552:42. tc., CIH 1526–1608, 328–331. 12 PRT IV, 83.13 Hay (1648), 543–549. 14 Különösen munkája első fejezetének vonatkozó részében: PRT IV, 34–35. Romanus Hay mű-vének vonatkozó részlete azonban érdemes az újraolvasásra; erre alább teszek kísérletet. 15 A vitáról részletesen lásd: Bireley (1981), 132–150.
