Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Újabb forrás Tolnai Máté középkor végi rendi reformjához 115 be kerüljön ez a jelentős apátság, így csak X. Leó javadalomadományozását tudta feltételezni a jelenség hátterében (ezt indokolhatta, hogy a javadalom üresedésére translatio révén került sor). 22 Az újonnan előkerült irat az ese -tet némileg más megvilágításba helyezi. A dokumentumot a bencés reformot egyébként nem különösen pártoló Bakócz Tamás23 nevében állították ki, a cím -zettje pedig a „tisztelendő szerzetesatya, Kapornay Miklós úr, az esztergo-mi érsek lelki joghatósága alá tartozó zalai Szent Adorján egyház választott apátja, Szent Benedek-rendi fogadalmas (professus) szerzetes.” A címzés tehát alig hagy kétséget azt illetően, hogy a kinevezett fogadalmas szerzetes volt. A formuláriumot (zelus religionis ac vite sanctimonia... ) követően a dokumentum arról tájékoztat, hogy miután a javadalom az előző apátnak a somogyvári apátságba történt áthelyezése révén üresedett meg ténylegesen, „a tisztelen-dő szerzetesatyák, Máté apátúr és a Pannónia Szenthegyi Szent Márton mo nostor konventje érdemeid folytán, azon hatalom (auctoritas) alapján, melyet a királyi fenség adománya révén gyakorolnak, a zalai Szent Adorján egyházra apátnak téged választottak, neveztek és nyilvánítottak, valamint mutattak be nékünk megerősítésre” – külső jegyei részletes leírásával említett pecsé-tes oklevelükben. Az esztergomi érsek ezt követően a bemutatást helyben hagyta abban a reményben, „hogy általad a monostor szabálytartó módon üdvös kormányzatot nyer”, és a kérelmezőt megerősíti az apáti méltóságban. A beiktatásra az oklevél szerint Kapornay személyesen nem jelent meg, így az apátságba az Esztergomban jelenlévő ügyvédjét – a nevét sajnos kiiktatták az iratból – invesztiálták, többek között az érseki birétumnak a fejére helyezése által, s az ilyenkor kötelező esküt is őtőle vették ki. 24 Több kifejezés is arra mutat, hogy 1512-ben még nem kommendába kapta Kapornay az apátságot, hanem kánoni bemutatás (praesentatio) révén a kegyúri jogot királyi ado-mányként élvező pannonhalmi apát és konventje szerzetesként nevezte ki az ekkor még bizalmat élvező Kapornayt Zalavárra – ami persze sokat mond az uniós törekvések eszközrendszeréről és veszélyeiről is. Kapornay nem csak szerzetes volt eredetileg, hanem immár – amint ez a választást követő értesítő parancsból szintén kiderül – „verus et legitimus” apátja is a monos-tornak, azaz semmiképpen nem kommendátor. Azzá feltehetőleg majd csak 1518-ban, címzetes püspöki titulusának megszerzését követően lett. A do-kumentum valódi jelentőségét az adja, hogy közvetlenül betekintést enged a monostorunió szervezésének boszorkánykonyhájába. A bencés reformban kezdettől saját joghatósága megcsorbításának veszélyét látó Bakóczra tartozott ordinarius ként az exempt zalavári monostor apátjának megerősítése. 22 PRT VII, 110. 23 Erdélyi (2005), 43–50. 24 EFK MS II. 507 (= MOL DF 281 416) fol.370v–371 v . Kivonata: Bónis (1997), 3771. sz. Szöve gét lásd a Függelékben.
