Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Újabb forrás Tolnai Máté középkor végi rendi reformjához 113 rendtörténészek birtokába került értesüléseknek.11 Az esztergomi szentszéki bíróság hivatali kézikönyve – mint arról már fentebb volt szó – eredetileg Esz-tergomban, a főkáptalan levéltárában volt, amikor azonban a káptalan levél -tárával együtt a török megszállók elől a Felvidékre menekült, magával vitte az akkor még aktuális, a bírósági mindennapokban gyakran használt kéziratot is. A káp talani levéltár rövid pozsonyi tartózkodást követően a biztonságos-nak ítélt Nagyszombatba költözött tovább, a Beneéthy Máté nevéhez kötött kézirat azonban Pozsonyban maradt – talán azért, mert egy aktualizált válto-zata volt már ekkor napi használatban, vagy esetleg a helynök Pozsonyban is vett fel pert. A káptalani könyvtárban ott bukkant rá a későbbi erdélyi püspök, aki előbb másolatokat készíttetett belőle, majd végezetül 1785 táján meg is vásárolta a kéziratot, s később magával vitte püspöki székhelyére, ahol azt ma is őrzik. 12 Sörös Pongrác felismerte a nem mindennapi forrás jelentőségét, közzétette a Rendtörténet oklevéltári függelékében, tanulságait értékesítette a monostortörténeti főszövegben, majd ennek alapján Mályusz aknázta ki a bencés rendi reformot egyik reform-modellként bemutató munkájában,13 vé -gezetül Bónis György hasznosította a forrásadatot olasz viká riusokról írott cikkében. 14 Az egyedi kútfő jelentőségének felismerése jól jellemzi Batthyány Ig -nác tudományos érdeklődését és felkészültségét, levélbeni megküldése Pan -nonhalmára a korabeli tudományos kutatás ismeretszerzési hálózatát és eb -ben a bencés tudósok elfoglalt helyét. A forrás történetének egy másik szála azonban további felismerésekhez is vezethet. A Nyási-féle kézirat korábban – érthető okokból – elkerülte a rendtörté-netírás figyelmét, a többletei a Batthyány Ignác által még a 18. század végén felfedezett és bencés szempontból is kiaknázott Beneéthy-kézirathoz képest valóban jelentősek, rejtőznek benne további tanulságos forrásadatok. Olya-nok, melyek nem a reform vezetőjére, hanem a reform mindennapi működé -si körülményeire vetnek fényt, ezért érdemesek a figyelmünkre. Némelyek közülük általánosabb jellegűek, miképpen az a darab is, amelyben névtelenül jelenik meg egy apát (ti. t<alis> ), aki szegénységére hivatkozva mendiká-cionálist kér a helynöktől, hogy a hívek adományaira támaszkodva monosto-rának templomát felújíthassa, és az istentisztelethez szükséges eszközökkel felszerelhesse.15 Hasonló az előbbihez az a formula, melyben a vikárius az uralkodó prezentációja alapján megerősíti Györgyöt a kolosi apáti tisztség-11 Catalogus (1958), 80–81.12 Biblioteca documentara „Batthyaneum”, Alba Julia, MS. I. 152. Kis felbontású fotókópiája elérhető az alábbi címen: http://www.manuscriptorium.com/apps/index.php?direct=re-cord&pid=NLR___-NLR___MS_I_152____2280IXC-ru (a letöltés ideje: 2017. június 26.). 13 Mályusz (1971), 211–249. 14 Bónis (1973–1974), 93–94 (és 44. lapalji jegyzet). 15 EFK MS II. 507 (= MOL DF 281 416) fol.79v (margón utólagos bejegyzés).
