Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)

II. Közlemények

Bakos Gergely OSB

Két clunyi bencés az iszlám kihívásával szemben Petrus Venerabilis és Poitiers-i Péter

Tiszteletreméltó Pétert, latin nevén Petrus Venerabilis clunyi apátot (1094 k. – 1156) nem véletlenül övezte már saját korában megbecsülés. Munkásságá-nak korunk embere számára különösen tanulságos része a muszlimok val

-lásával kapcsolatos. Méltán tekinthetjük Petrust a nyugati iszlámtudomány első nagy alakjának.1

Sok kortársával ellentétben ő „nem erőszakkal, hanem érveléssel” (non vi sed ratione) akart szembeszállni a muszlimokkal.

2 Jól lát

-ta, hogy a kereszténység addig nem tud igazi választ adni e kihívásra, amíg nincs tisztában a muszlimok hitével. A clunyi apát 1142-ben hispániai utazása alkalmával találkozott az arab nyelvet és irodalmat ismerő keresztény tudós-sal, az angol Kettoni Róberttel (Robertus Ketenensis, kb. 1110 – kb. 1160), aki az

-tán annak a fordítócsoportnak lett oszlopos tagjává, amelyik Petrus megbízá

-sából a Korán s néhány más arab nyelvű szöveg latinra fordításán dolgozott.

3

Poitiers-i Péter (kb. 1080 – † 1161. augusztus 21.) clunyi szerzetes elkísér

-te apátját erre a hispániai útra, majd maga ugyancsak a fordítócsoport tagja lett.4

Péter nemcsak apátja titkára (notarius) volt, hanem egyúttal szoros barátság kapcsolta őket össze. Péter perjel lett Clunyben, majd pedig 1156-ban 1 Személyéről és működéséről lásd Kritzeck

(1964), 3–47. Magyarul lásd Bakos (2016), 39–47.

2

Kritzeck (1964), 231.

3

Róbertről lásd uo., 62–65. A Ketenensis jelző minden bizonnyal a közép-angliai Ketton (Rutland) városkára utal.4

A többi fordítónak nem volt közvetlen kapcsolata Clunyvel. Péter személye nem keverendő össze az ugyancsak Poitiers-i Péter (Petrus Pictaviensis) névre hallgató középkori francia teológussal (kb. 1130–1215), Petrus Lombardus tanítványával, a párizsi egyetem profesz

szorával, majd kancellárjával. Ugyanezen a néven egy ágostonos

kanonokot is számon tar

tunk a 13. századból.