Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
90 T. ORGONA ANGELIKA kács Imre is elfogadta, utóbbi a tipáriumot stíluskritikai megfontolások és az első fennmaradt lenyomat alapján 1230–1258 közé datálta. 5 A látszólagos szakmai konszenzust Homonnai Sarolta tanulmánya törte meg 1998-ban. Homonnai visszatért a korábbi Szent Márton-értelmezéshez. Állításának legfőbb érve az, hogy a konventi pecséteken kivétel nélkül minden esetben a hely patrónusát ábrázolják. Emellett figyelembe vette az apátság és Szent Márton különleges kapcsolatát, a szent pannonhalmi születésének hagyományát és azt is, hogy a főalak püspöki öltözéket visel, márpedig ez a 371-ben Tours püspökévé választott Márton egyik legfőbb attribútuma.6 Szent Benedek püspökként való ábrázolása viszont nem jellemző, noha akad rá példa. Ilyen a pécsváradi bencés konvent 13. század elejére keltezhető hiteleshelyi pecsétje, ahol trónuson ülő Szent Benedeket látunk, fején infula, baljában pásztorbotot tart, jobbját áldásra emeli. A V-alakú ráncokba rendeződő kazula és a testhelyzet némileg rokonítja a pannonhalmi pecséttel, itt azonban Benedek védőszent minőségében szerepel a pecséten.7 A pannonhalmi pecsétábra körirata, térkitöltése, figuráinak egymáshoz viszonyított aránya leginkább a somogyvári bencés konvent 13. század közepén készült pecsétjére hasonlít, a két pecsét készítőjének azonossága is feltételezhető. A somogyvári konvent pecsétje Szent Egyed miséjét ábrázolja; a pannonhalmi fő- és mellékalakok „talán egy misejelenet vagy valamely más szertartás résztvevői lehetnek” – vélte Homonnai Sarolta. 8 A történész állásfoglalására Takács Imre reagált. Újabb ikonográfiai elemzéséhez a pecsétnyomó 1340-es lenyomatát vette mintául, amelyen a vésetnek olyan apró finomságai is megőrződtek, amelyek az eredeti pecsétnyomón már kivehetetlenek. Ilyen fontos apróság a kelyhet tartó szerzetes fejét övező dicsfény, ami miatt kizárható, hogy méregkeverő lenne a figura. A lenyomaton felfedezhető másik fontos részlet a madár feje feletti dicsfény nyoma. Ezek alapján felvetette, hogy Szent Márton életének egy ritkán ábrázolt jelenete a pecsétkép lehetséges forrása. Maxentius császár Márton tiszteletére trieri palotájában lakomát rendezett. A császár utasította a felszolgálót, hogy előbb Mártonnak töltsön a kupából, abban reménykedve, hogy ő majd Márton kezéből fogja megkapni. A püspök azonban, miután ivott, nem a császárnak, hanem a kíséretében tartózkodó pap-és a Sajghó Benedek idejéből fennmaradt kéziratos rendtörténetre támaszkodnak. Azonban a 18. századi képi és írásos emlékek – noha kiváló forrásai a barokk kori ikonográfiának – nem adhatnak biztos támpontot a jelenet középkori interpretációjához. Erről bővebben lásd: T. ORGONA (2016). 5 MAROSI (1981), T AKÁCS (1992), 75–76., XXVII. t., T AKÁCS (1994a), T AKÁCS (1996b), T AKÁCS (2001). 6 HOMONNAI (1998). 7 TAKÁCS (1992), 77, XII. tábla 36.1. kép. 8 HOMONNAI (1998) 18–22. v. ö. MAROSI (1981), 139, S ZOVÁK–TAKÁCS (2001).
